50 millió évvel ezelőtt 2 méter magas és 100 kilós halálmadarak járták az Antarktiszt
Ha a röpképtelen madár és az Antarktisz kifejezés egy mondatban szerepel, a jégen bolyongó pingvinek jutnak eszünkbe. De új kutatások 50 millió évvel ezelőttről egy sokkal ijesztőbb teremtményt fedeztek fel, amely az akkor melegebb kontinensen ólálkodott: egy gyilokmadarat.
Dr. Carolina Acosta Hospitaleche és csapata a La Meseta nevű geológiai formációban, vagyis az Antarktisz Seymour-szigetének eocén kori üledékében kutatott, amikor a kutató valami szokatlanra bukkant, írja az IFLScience.
“A nagy kontinentális ragadozók hiányoztak az antarktiszi területekről. A madarak közül csak egy nappali ragadozót ismertünk, valamint kis rovarevő erszényeseket. Nagytestű ragadozót egészen mostanáig nem találtunk” – magyarázta Dr. Acosta Hospitaleche a Palaeontologia Electronica című lapnak.
Gyilkos madár az Antarktisz területén
A szigeten gyakran előforduló kisemlős fosszíliák sokasága helyett a kutató két 8 centiméter hosszú, megkövesedett karomra bukkant. Ezekről azt gyanította, hogy egy nagy, röpképtelen állathoz, az úgynevezett rémmadárhoz tartoznak.
Ezt a címet általában a kihalt Phorusrhacidae családba tartozó madaraknak adják, amelyek tagjait gyors és aktív ragadozóknak tartják. Az Antarktiszon talált karmok arra utalnak, hogy ebbe a csoportba tartozhattak. Azonban a fosszíliák kora és a csontváz más részeinek hiánya miatt Acosta Hospitaleche és szerzőtársa, Dr. Washington Jones nem tudja határozottan ebbe a kategóriába sorolni a leletet. Úgy vélik azonban, hogy valószínűleg ebbe vagy egy közeli rokon csoportba tartozik.
Függetlenül a tudományos megjelöléstől, valószínű, hogy a karmok csak egy félelmetes teremtmény részét képezték. A kutatók becslése szerint a gyilokmadár körülbelül 2 méter magas lehetett, és körülbelül 100 kilogrammot is nyomhatott.
A feltételezések szerint a madarak elsősorban kis és közepes méretű gerinceseket, például erszényeseket és patásokat faltak fel. Nagy karmaik és éles, kampós csőrük nagy segítségük volt az ilyen zsákmányok elejtésében.
A kutatók szerint ez arra utal, hogy a madarak “a kontinentális csúcsragadozók szerepét töltötték be”, ami szerintük “átformálja a korai eocén antarktiszi kontinentális ökoszisztémákról alkotott képet”.
Abban bíznak, hogy lesznek még olyan fosszílialeletek, amelyek további részleteket tárnak fel ezekről a rettegett madarakról és a környezetről, amelyben évmilliókkal ezelőtt éltek – és az erózió segítheti a kutatókat ezen az úton.
“Az antarktiszi szigetek jelentős eróziónak vannak kitéve, amely évente új fosszíliákat tár fel. Az erózió miatt folyamatosan feltáruló maradványok így egyedülálló lehetőséget jelentenek számunkra, hogy többet tudjunk meg az Antarktisz ősi ökoszisztémáiról”.
Érdemes elolvasni:
