1798 májusában Bonaparte Napóleon tábornok monumentális francia expedíciót indított Egyiptomba. Célja a brit kereskedelmi útvonalak megzavarása és a francia befolyás kiterjesztése volt.
Napóleon 55 ezer fős hadserege több mint 300 hajóból álló flottával, köztük a félelmetes Orient hajóval vitorlát bontott, és a Horatio Nelson admirális vezette brit haditengerészet által őrzött veszélyes vizeken hajózott át. Nelson üldözése ellenére Napóleon flottájának sikerült elkerülnie a lebukást, partra szállt Egyiptomban, és gyorsan elfoglalta Alexandriát, számolt be az Ancient Origins.
Az ezt követő piramisoknál vívott csata megmutatta a francia katonai fölényt a mamlúk erők felett, és biztosította Napóleon pozícióját Egyiptomban.
A győzelem azonban nem volt kihívásoktól mentes. A későbbi császár kemény sivatagi körülményekkel, logisztikai nehézségekkel és a csapatai elégedetlenségével szembesült. A kezdeti győzelmek ellenére, beleértve a reformok és intézmények, például az Egyiptomi Intézet létrehozását, Napóleon nehezen tudta megnyerni az egyiptomi lakosságot.
Az elégedetlenség egyre csak lappangott, és 1798 októberében egy kairói lázadásban csúcsosodott ki, amelyet a franciák könyörtelenül elfojtottak.
Ahogy az egyiptomi helyzet egyre bizonytalanabbá vált, Napóleon keleti hódításról szőtt álmai meghiúsultak. Miután Nelson admirális a nílusi csatában elpusztította flottáját, Egyiptomban rekedt, ahol egyre fogyatkozó készletekkel és növekvő ellenállással kellett megküzdenie.
Az egyiptomi expedíció, bár megmutatta, hogy mire képes a korabeli francia haderő, végül rávilágított a gyarmati hódítás bonyolultságára egy idegen országban.
Érdemes elolvasni:
- Ökörszerű lény a brit humor első forrása, mely egészen furcsán végzett ellenségeivel
- Trónörökösnek jelölték, sosem uralkodott az Árpád-házi herceg
Forrás: