A 18. században Angliában egy sajátos irányzat, a díszremeteőrület volt jellemző, amely megragadta az arisztokraták és a birtokosok fantáziáját. Ez a rövid életű jelenség, amely 1727 és 1830 között érte el csúcspontját, olyan személyek toborzását jelentette, akik a kiterjedt kertekben lévő, elszigetelt menedékhelyeken éltek.
Ezek a különc körülményeknek és feladatoknak alávetett díszremeték a korszak egyszerű élet iránti vonzalmának szimbólumává váltak, és a gyorsan változó társadalmi környezetből való elvonulást jelentették.
Az egyik figyelemre méltó példa Remington úr esete, akit a tiszteletreméltó Charles Hamilton bérelt fel, hogy a Cobhamben található Painshill birtokon egy remetelakot lakjon — írja a Smithsonian. Remington szerződése előírta, hogy hallgatnia kell, kecskeszőrből készült köntöst kell viselnie, soha nem vághatja le a haját, körmét vagy szakállát, és tartózkodnia kell a cipőktől. E feltételek teljesítéséért és a hét évig tartó magányos elmélkedésért járó jutalom jelentős összeg, 500-700 font volt, azaz közel 47 millió forint.
A díszremeték
A díszremeteőrület a 18. században a kerttervezésben bekövetkezett nagyobb változás része volt. Az arisztokraták igyekeztek eltávolodni a tökéletesen ápolt kertektől, és a természet vad és szelídítetlen aspektusait igyekeztek felkarolni. Az olyan elemek mellett, mint a barlangok, hegyek, madárházak és állatkertek, a remete lett a középpontban, megmutatva a korszaknak a természet szabálytalanságai és aszimmetriája iránti vágyát.
A társadalomtól spirituális, filozófiai vagy intellektuális céllal visszavonuló remeték hagyománya évszázadokra nyúlik vissza. A középkorra azonban ez a gyakorlat olyan tényezők hatására, mint a protestáns reformáció és a felvilágosodás kora, amely a tudományos értelemnek kedvezett a spirituális törekvésekkel szemben, visszaszorult.
A kerti remeteség fogalma Dél-Európából származik, valószínűleg az olasz reneszánsz idejéről. William Stukeley orvosnak és antikváriusnak tulajdonítják, hogy 1727-ben megépítette Anglia első kerti remeteségét, amely a druida ligetek által inspirált elemeket tartalmazott.
A remetéket kereső birtokosok hirdetéseket adtak fel a helyi újságokban vagy szórólapokon, amelyekben a jelentkezőkkel szemben támasztott különleges feltételeket vázolták fel. Ezek a feltételek a mosakodás, haj- és körömvágás nélküli életmódtól kezdve a festői koszban való, hónapokon át tartó tartózkodásig terjedtek. A remetekereskedelem a 18. századi angol társadalom sajátos és különc aspektusává vált.
Egy díszremete élete
Míg egyes remeték teljes elvonultságban éltek, mások, mint például Francis atya Hawkstone-ban, turisztikai látványosságokká váltak. A látogatók megcsodálták a bölcs öreg remetét, akit néha egy kitömött bábu vagy más hasonmás helyettesített, amikor gyengélkedett. Nagyjából azonban sok kerti remeteség üresen maradt, és inkább építészeti látványosságként szolgált, mint tényleges lakóhelyként.
A 19. század elejére a díszremetelakok divatja elmúlt, részben a kizsákmányoló körülmények miatt. A díszremeték öröksége pedig a modern képzeletben él tovább, megtestesítve az elszigetelt gondolkodó romantikus elképzelését.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
