A Római Császárság első polgárháborúja: a négy császár éve

Servius Sulpicius Galba római császár mellszobra. Fotó: Gfawkes05/Wikimedia Commons

Néró császár halála után, Kr. u 69-ben Róma a négy császár évében találta magát, amely a Római Császárság egyik legviharosabb időszaka, viszályokat, árulások sorát és rengeteg vér kiontását hozva magával.

Galba, a szenátus jelöltje, kemény viselkedése és népszerűtlen politikája miatt azonnali kihívásokkal nézett szembe, derül ki az Ancient Origins beszámolójából. Uralkodását ellentmondásokkal volt tele, Marcus Salvius Otho, aki egykor szövetségese volt, személyes bosszúvágytól vezérelve ellene fordult.

A Római Császárság legnehezebb éve?

Galba meggyilkolása hatalomra juttatta Othót, de uralkodása rövid életű volt, mivel rivális trónkövetelők jelentek meg. Vitellius, akit elégedetlen légiói támogattak, megtámadta Otho uralmát, ami könyörtelen hatalmi harchoz vezetett. A konfliktus Vespasianus megjelenésével eszkalálódott, akinek támogatása a keleti tartományokban csak tovább osztotta a birodalmat.

A császárok egymásutánja Róma instabilitását tükrözte, mivel minden uralkodónak belső és külső fenyegetésekkel kellett szembenéznie. Vitellius rövid hivatali idejét belső viszályok és széles körű ellenállás jellemezte, ami Vespasianus lemondását eredményezte, a hatalom erőszakos átadása közepette.

Vespasianus trónra lépése után reménykedtek, hogy Róma visszatalál a stabilitás ösvényére. Azonban továbbra is konfliktusokba keveredett, ami megmutatta, mennyire törékeny is valójában a császári hatalom. A négy császár éve kitörölhetetlen nyomot hagyott a római történelemben, a politikai zűrzavar és a társadalmi nyugtalanság megtestesüléseként.