Svéd atomprogram: miért érezték a nukleáris fegyverkezés szükségességét?
Svédország már hosszú ideje a békés, semleges országok között van számon tartva, a 20. század fejleményei azonban az északi országot sem kerülték el. A svédek ugyanis, annak ellenére, hogy régóta és következetesen elítélik az atomfegyvereket, a második világháború után maguk is titkos atomprogramot indítottak.
A programot végül a kormány 1968-ban felszámolta, de az idáig vezető út nem volt egyszerű, írja a BBC. Óriási hír volt, amikor kiderült Svédország csatlakozási szándéka a NATO-hoz, 200 év semlegesség után. Adódik azonban a kérdés, hogy ha a svédek eddig függetlenek voltak, vajon miért érezték a nukleáris fegyverkezés szükségességét.
Fegyveres semlegesség
Az egyszerű válasz arra, hogy egy ilyen ország miért fektet ekkora hangsúlyt a fegyverkezésre és a hadászatra nem más, mint a fegyveres semlegesség fogalma. Eszerint az ilyen jellegű projektek csupán a megelőzést és a védelmet szolgálják, annak érdekében, hogy a semlegesség valóban fennmaradhasson. Svédország döntésében természetesen nem elhanyagolható szerepet játszott a Szovjetunió közelsége is, mint állandó potenciális fenyegetés.
Ezen felül pedig rengeteg körülmény adott volt ahhoz, hogy a svéd atomprogramnak létjogosultsága lehessen. A második világháború alatti semlegességének hála az országnak rendelkezett a szükséges háttérrel és infrastruktúrával, és ami még fontosabb: saját uránkészlettel. A terv szerint a plutóniumot a svéd nehézvizes atomerőművekben lejátszódó maghasadásból nyerték volna.
A svéd kormány kifejezett hangsúlyt fektetett arra, hogy mindent teljesen önerőből, külföldi segítség nélkül valósítsanak meg. Ennek a célja a titoktartás, következménye pedig a munkálatok jelentős elhúzódása volt. Az amerikaiak segítsége nélkül a svédeknek mindent a nulláról kellett kezdeniük.
Atomprogram. Az első (amerikai) tesztrobbantás. Forrás: Wikimedia Commons
A svéd atomprogram támogatottsága
Nem tudni, hogy az első években hogyan reagált volna a közvélemény az újonnan induló svéd atomprogramra, ugyanis egészen 1954-ig a munkálatok teljes titokban folytak. Csak a legbefolyásosabb politikusoknak és tudósoknak, na meg persze valószínűleg jónéhány, főleg szovjet kémnek volt tudomása róla. Amikor azonban felfedésre került, a fő mellette szóló érv az esetleges szovjet megszállás elleni védekezés lehetősége volt.
Az akkori svéd miniszterelnök, Tage Erlander maga is rendelkezett fizikai háttértudással és emellett igyekezett rendszeresen konzultálni különböző tudósokkal, köztük Niels Bohrral, aki maga is az atomszerkezettel foglalkozott, és a háború alatt közvetetten a Manhattan-tervben is részt vett. A szakértők véleményei végül csak megerősítették Erlandert abban, hogy helyet adjon a kritikusabb hangoknak és egy darabig még halogassa a programot illető végső döntést.
Tage Erlander, svéd miniszterelnök. Forrás: Wikimedia Commons
A közvéleményben szintén nem fogadta a terveket egyöntetű támogatás. Ebben kiemelt szerepe volt többek között a Svéd Szociáldemokrata Nőegyletnek (Sveriges Socialdemokratiska Kvinnoförbund) és a Svéd Atombombaellenes Akciócsoportnak (Aktionsgruppen Mot Svensk Atombomb) is. Ennél egyértelműbb volt azonban az, hogy a fegyverkezés rengeteg költséggel járt. A hatvanas évekre nemzetközi szinten is egyre inkább kezdett elterjedni az atomfegyverekkel szembeni fellépés.
A NATO és az Egyesült Államok szerepe
Egy idő után a svéd politikai elit is inkább az USA segítsége felé hajlott egy saját atomprogrammal szemben. Egy ponton még az amerikai nukleáris fegyverek vásárlása is felmerült. Ezenkívül annak ellenére, hogy formálisan semmilyen erről szóló egyezmény nem született, a svédek abban bíztak, hogy a NATO-nak köszönhetően ők is beleesnek az Egyesült Államok hatáskörébe a felmerülő veszély esetén.
Alig egy évtized alatt drasztikusan csökkent a program támogatottsága a lakosság körében, így nem volt meglepő, amikor 1968-ban a parlament is megszavazta a leállítását. Ugyan a hetvenes években még folytak bizonyos kutatások, 2012-re már az utolsó adag plutónium is az Egyesült Államokba került.
Svédország ezzel hivatalosan is bekerült azok közé az államok közé, akik a már folyamatban lévő atomprogramjukat adták fel különböző okokból. Ilyen ország például Brazília és Dél-Korea. A svéd atomprogram tehát teljes egészében a múlté. Ahogy Emma Rosengren, a Stockholmi Egyetem kutatója is megfogalmazta:
Sem alapanyag nem maradt, sem politikai indíttatás. Nem építünk nukleáris fegyvert.
Ezt is érdemes elolvasni:
Az 1984-es bhopáli katasztrófa, avagy a történelem legsúlyosabb ipari katasztrófája
Az India partjainál talált elsüllyedt város átírhatja az emberiség történelmét
