Bologna, az olaszországi Emilia-Romagna régió szívében fekvő történelmi város híres gazdag történelméről, élénk kultúrájáról és építészeti pompájáról. Számos figyelemre méltó jellegzetessége közül egy különösen kiemelkedik: a középkorban egykor a város látképét uraló tornyok.
A 12. és 13. században Bologna a függőleges építkezések figyelemre méltó fellendülését élte át, aminek eredményeképpen a mai Manhattanre emlékeztető városkép alakult ki. Bár a jelenség pontos okait továbbra is homály fedi, a történészek több elméletet is felállítottak a tornyok elszaporodásának magyarázatára.
Az egyik uralkodó magyarázat szerint a gazdag családok jólétük és státuszuk jelképeként emelték ezeket a tornyokat. Emellett a tornyok védelmi célokat is szolgáltak, lehetővé téve a nemesi családok számára, hogy megvédjék földjeiket és birtokaikat a potenciális fenyegetésektől. A kisebb tornyok némelyikét lakóházként is használták, tovább növelve a város vertikális életterét — írja a Cavazza.
A középkori Manhattan, avagy Bologna
Ennek az építészeti őrületnek a léptéke megdöbbentő. Bár a történelmi feljegyzések eltérnek egymástól, a becslések szerint egykor akár 180 torony is díszítette a középkori Bologna utcáit, bár egy óvatosabb becslés szerint ez a szám inkább 100-ra tehető. Mindazonáltal ezeknek az építményeknek a puszta nagysága a város középkori lakóinak leleményességéről és találékonyságáról tanúskodik.
Az ezt követő évszázadokban sok tornyot lebontottak, összedőltek, vagy más célokra, például lakó- vagy kereskedelmi épületekként használták fel. Az utolsó bontásokra a 20. század elején került sor, egybeesve a város 14. századi falainak lebontásával.
Ma már csak 22 torony áll Bolognában, amelyek mindegyike tanúskodik a város történelméről. Közülük a legikonikusabb a „Két torony”: a magas Asinelli-torony és csonka párja, a Garisenda-torony — írja a Atlas Obscuro. Mindkét építmény más-más szögben dől, ami még inkább növeli varázsukat és misztikumukat.
A Bolognába látogatók számára a két torony kiemelkedő tereptárgyként szolgál, és bepillantást enged a város középkori örökségébe. A kalandvágyó utazók térítés ellenében megmászhatják az Asinelli-tornyot, és a csúcsáról panorámás kilátást élvezhetnek Bolognára. A helyi babona azonban arra figyelmeztet, hogy aki felmászik a csúcsra, az talán soha nem fejezi be tanulmányait – ez is bizonyítja az e történelmi nevezetességeket övező tartós folklórt.
A híres író, Stendhal szavaival élve, minden külföldön élő bolognai embert a város tornyaihoz fűződő emlékek mozgatnak meg. Valóban, ezek az építészeti csodák évszázadokon át megragadták a költők, írók és utazók képzeletét, Bolognát a „középkori Manhattan” névvel illették, és kulturális ikonként szilárdították meg státuszát a történelem évkönyveiben.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
