VIDEÓ: Több mint 1300 ember halt meg a japán halálszigeten – Ma már csak turistalátványosság

Hasima szigete Japán délnyugati részén, a Nagaszaki-félszigettől nem messze fekszik és ma már a világörökség része. A sziget komoly szerepet játszott a japán iparosodás folyamán, népszerű a turisták körében és még filmet is forgattak rajta. Azt azonban kevesen tudják, hogy a 20. század közepén ezreket fogtak kényszermunkára a bányaszigeten, és rengetegen bele is haltak az embertelen körülményekbe.

A különös sziget csupán 19 kilométerre van Nagaszakitól és alig 6,5 hektár. A tengeralatti szénbányáiról ismert szigetet “Csatahajó-sziget” néven is emlegetik, és elsősorban a japán iparosítás során volt jelentős szerepe az erőforrásai miatt – írja a LADbible

Hasima története

A Mitsubishi csoport 1890-ben vásárolta meg a szigeten található szénbányákat, hogy Japán növekvő hajóépítő iparát kiszolgálja, és idővel lakásokat, iskolát, kórházat, színházat és egyéb létesítményeket épített a bányászok és családjaik számára, ez azonban nem változtatott azon, hogy a munkásoknak embertelen körülményekkel kellett szembenézniük. Emellett a rendkívül kis szigetre sokan tényleg családdal és kisgyerekekkel érkeztek, akik meglehetősen szűkösen fértek csak el a magasépítésű lakásokan.

A sziget épületeiből mára már csak elhagyatott romok maradtak
Forrás: Wikimedia Commons

Hasima a 30-as évektől egészen a világháború végéig gyakorlatilag munkatáborként működött. A legtöbben 1959-ben éltek a szigeten, ez körülbelül 5200 főt, nagyrészt besorozott koreai civileket és kínai hadifoglyokat jelentett. Ők természetesen semmit nem kaptak a munkájukért.

Kíméletlen körülmények

Kobata Tomodzsi 24 éves korában azok közé tartozott, akik önként mentek a szigetre dolgozni. Egy 2015-ös, a Guardiannek adott interjúban ezeket mondta a körülményekről:

Szenet bányásztam, amit aztán segítettem összetörni is, hogy el lehessen vinni a szigetről. Borzasztóan leterhelő munka volt, ezért minden szabadidőmet alvással töltöttem.

A bányászok naponta több mint 37 °C-os hőmérsékleten, csaknem kilométeres tengerszint alatt voltak kénytelenek dolgozni. Az éhség, kimerültség és alultápláltság mellett a bányákból származó füsttel keveredő tengeri levegő okozta súlyos légúti megbetegedések is rengeteg halálesethez vezettek. Nem véletlen, hogy a túlélők “pokolszigetként” emlegetik a helyet.

A japán sziget felülről
Forrás: Wikimedia Commons

A japán “pokolsziget” utóélete

A létesítményt végül 1974-ben zárták be, a szénbányák kimerülésekor. A Nagaszakitól nem messze elhelyezkedő sziget azóta is lakatlan, tele elhagyatott épületekkel. Hasima a nyilvánosság előtt 2009-ben nyílt meg, és azóta hatalmas népszerűségre tett szert a turisták körében. Ehhez valószínűleg az is hozzátesz, hogy a sziget szerepelt James Bond-filmben is, itt forgatták ugyanis a 2014-es Skyfall egyes jeleneteit. Az érdeklődőknek több vállalkozás is kínál szervezett utakat.

2015-ben nagy port kavart továbbá, hogy Japán javasolta, hogy a sziget felkerüljön az UNESCO világörökség-listájára. Míg az egykori munkások közül is voltak olyanok (pélául Kobata Tomodzsi is), akik támogatták az ötletet, többen azzal vádolták a japán kormányt, hogy figyelmen kívül hagyja a rabszolgamunkát és a szenvedést, ami örökre egybeforrt a szigettel. A kérelemben ugyanis egyáltalán nem tettek említést a koreai és kínai kényszermunkásokról, csupán a 19. század második felét emelték ki.

A sziget épületeiről néhány éve a National Geographic készített videóanyagot.

Ezeket is érdemes elolvasni:

Bunkerek Albániában, ahol minden 4 emberre jut egy

Internáló táborok az Egyesült Államokban, ahova 120 ezer japán származású polgárt zártak