Hogyan pusztulhat el egy galaxis? Több mód is van rá
Egyszer minden galaxis, beleértve a Tejútrendszert is, eléri a végét. De hogyan is hal meg egy olyan objektum, amely több milliárd független égitestből áll?
A Space.com szerint erre valójában több lehetőség is van attól függően, hogy milyen szintű rombolást szeretnénk látni.
Ha bekerül egy halmazba
A galaxishalmazokra úgy is hivatkozhatunk, mint a kozmosz sűrű városközpontjaira, amelyek általában ezer vagy még több objektumnak adnak otthont.
Ezek a halmazok azonban nem csak galaxisokat tartalmaznak, hanem a halmazon belüli közeg (intracluster medium, ICM) néven ismert forró, ritka gáz sokaságát is.
Az ICM olyan ritkás, hogy a földi laboratóriumokban vákuumot mutatnának az érzékelők.
Azonban amikor egy halmazba kerülnek, ezen is át kell jutniuk. Kezdetben ez egy rövid csillagkeletkezési időszakhoz vezet, mivel a lökéshullámok összenyomják a gázfelhőket az egész galaxisban. Ez persze a szöges ellentéte egy ilyen elpusztításának, de a dolgok itt nem érnek véget.
Végül a gáz nyomása megteszi a hatását, és úgy szedi le a gázdarabokat a galaxisról, mint a meteoritokról leszálló törmeléket.
Ez pedig medúza-galaxisokhoz vezethet, amelyet azért hívnak így, mert a lecsupaszított gáz a medúza csápjaira hasonlít. Bár a legtöbbjük túléli a halmaz ICM-jébe való leereszkedést, néhány kisebb teljesen megszűnik.
Egy szupermasszív fekete lyuk nem fog csalódást okozni
Szinte minden galaxis szívében egy szupermasszív fekete lyuk található. A Tejútrendszer esetében a Sagittarius A*, egy több mint 4,5 millió naptömegű monstrum.
Általában ezek az óriási fekete lyukak csendesek és nyugodtak, csak szürcsölgetik a gázdarabokat vagy csillagokat, amelyek túl közel vándorolnak hozzájuk. Néha azonban sokkal nagyobb ételeket lakmároznak. Ilyenkor a gáz körülöttük örvénylik és összepréselődik és jóval több mint egymilliárd fokos hőmérsékletet ér el.
A hihetetlenül magas hőmérséklet hatására a gáz óriási mennyiségű sugárzást bocsát ki, amely aztán elárasztja az egész galaxist, felmelegítve a gázkészleteket, és megakadályozva az új csillagok keletkezését.
Bár a dolgok ezután általában nyugodtabb mederben folynak tovább, a legrosszabb esetben a fekete lyuk környékéről érkező sugárzás hatalmas mennyiségű gázt képes egyenesen kidobni a galaxisból.
Ez nem pusztítja el teljesen, de effektíve megöli azt, mivel nagyon hosszú időre, sőt egyes esetekben örökre megakadályozza az új csillagok keletkezését.
Ütközzön egy másik galaxissal
A galaxisok ütközése szabadítja fel az egyik legtöbb energiát az ismert világegyetemben, ami nem éppen szép látvány. A Tejútrendszer körülbelül 5 milliárd év múlva fog összeütközni szomszédos galaxisunkkal, az Andromédával.
A lassú és fájdalmas, több százmillió évig tartó folyamat során a galaxisok összeolvadása hatalmas árapálycsíkokat hozhat létre, amelyek a galaxisok körül ívesen elszakadt csillagok és gázok áramlásaiból állnak.
Az ütközés és az összeolvadás során számtalan csillag vész el a véletlenszerű kölcsönhatások miatt.
Amikor pedig a szupermasszív fekete lyukak találkoznak, újabb adag sugárzás sújtja a frissen összeolvadt galaxist. Az együttes pusztítás kimeríti annak gázkészletét, és ezzel végleg leállítja a csillagkeletkezést.
Etessük meg egy sokkal nagyobb társával
Ha egy kisebb galaxis és egy sokkal nagyobb összeolvad, az a kisebbik végét jelentheti. Az Európai Űrügynökség Gaia-felmérése kannibalizált galaxisok maradványait fedezte fel a Tejútrendszerben.
Az egyik ilyen példa a Gaia Sausage. A Tejútrendszer magja körül szétszórt csillagok ezen gyűjteménye például a nehéz elemekkel rendelkezik és olyan pályán haladnak, amely eltér a többitől.
A csillagászok szerint a Gaia Sausage csillagai egy olyan kis törpegalaxis szétszakadt maradványai, amelyet a nagyobb Tejútrendszerrel való egyesülés szakított szét.
A kutatók tucatnyi hasonló maradványt azonosítottak még. Ez az azonosítója minden nagy méretű, a miénkhez hasonló galaxis erőszakos összeolvadásának.
Elég, ha türelmesek vagyunk
Végül az idő megteszi a hatását. A galaxisok figyelemre méltóan stabilak, sok közülük már jóval több mint 10 milliárd éve létezik, viszont semmi sem tart örökké.
A nagyon távoli jövőben, amikor a világegyetem már többször idősebb lesz, mint ma, az akkorra már egyesült Tejútrendszer-Androméda elkezd felbomlani.
Ez pedig a gravitáció eredménye. A legtöbb csillag élete nagy részét nem tölti egymás közelében, de időnként túl közel vándorolnak egymáshoz.
Ilyenkor egy kis gravitációs táncot járnak, ami új irányba küldi őket. Nagyon ritkán sikerül elég energiát szerezni ahhoz, hogy az egyik csillag teljesen elmeneküljön a galaxisból.
Ez nagyon-nagyon ritka, de sok trillió év után biztosan bekövetkezik.
A galaxisunkból előbb-utóbb minden egy óriási fekete lyukba kerül, vagy szétszóródik a tágabb univerzumban. Ekkor pedig valóban vége lesz.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Űrhajó? Dehogy! Egy tanulmány szerint egy fejlett idegen civilizáció az egész csillagrendszerét terelheti
Létezett a természetben is nukleáris reaktor, és kevesebb, mint 2 milliárd éve még aktív volt
Eddig ismeretlen vulkánt fedeztek fel Magyarországon
Elképesztő: a gízai nagy piramisnak nem 4, hanem 8 oldala van
3200 évvel ezelőtt több civilizáció is egyszerre, rejtélyes módon hullott szét
Melyik régiókban és területeken található a legtöbb építkezési munka ma Magyarországon?