VIDEÓ: Az F4 objektum, azaz a Rákosi-bunker

Budapest sok titkot rejt, különösen a földalatti. A hidegháború idején a nukleáris megsemmisítéstől való félelem Magyarországot sem kerülte el. A kommunista vezetés az 50-es években úgy érezte, hogy a legfontosabb “szellemi munkások” védelmére bunkerre van szükség, főleg, ha magas rangú párttagokról van szó. A hatalmas erőfeszítések ellenére azonban soha nem készült el teljesen, és mára szinte romokban hever.

Nagyjából a Szabadság tér és a Kossuth tér között, mintegy 50 méter mélyen a földben fekszik az úgynevezett “Rákosi-bunker”. “F4-es objektumként” is emlegetik, amely közvetlenül az M2-es metróvonalhoz csatlakozik. Maga a bunker jelenleg a BKV kezelésében van, és sajnos a nagyközönség számára nem látogatható. Ez leginkább a metróval való kapcsolata miatt van így, de azért is, mert elég rossz állapotban van.

Az F-4 objektum története

A bunker építési folyamata 1952. május 1-jén kezdődött. Az M2 metróvonallal párhuzamosan épült, és nagyjából ugyanazokat az anyagokat használták fel. Ez egy titkos projekt volt, így egészen a 80-as évek végéig nem volt ismert a nyilvánosság előtt. Az akkori pártfőtitkár Rákosi Mátyás volt, aki személyesen rendelte meg az építkezést. Az “F” a nevében csak annyit jelent, hogy “föld alatti.”

Az épületet eredetileg párttagoknak szánták, innen ered a bejárat helye, amely a Magyar Dolgozók Pártjának egykori székházában található. Később a Nehézipari Minisztérium dolgozóinak közszállásává alakították át. Mivel a munkások az utcaszintről jutottak volna be, szükség volt egy acéllépcső építésére, amely a létesítménybe vezetett volna lefelé. Ez a létesítmény legszembetűnőbb része. A lépcső a Szabadság tér közepén lévő szellőzőnyílás része.

A létesítmény hivatalosan 1962-ben vagy 1963-ban készült el. A Varosikurir.hu szerint 1966-ra már volt csatlakozása az M2-es metróvonalhoz, amely 1973-ban készült el véglegesen. Az építkezés összköltsége mai árfolyamon számolva 6-8 milliárd forint (150-200 milliárd euró) körül lenne. Később voltak tervek az átépítésre, de egyik terv sem valósult meg. A legtöbb érvényes információt Szabó Balázstól tudjuk, aki egy egész könyvet írt az atombunkerről. Emellett számos képet is megosztott a bunkerről az Epiteszforum.hu-n.

A bunker

Az építési tervek az idők során sokat változtak. Mivel a létesítmény semmilyen célt nem szolgál, csak találgatni lehet, hogy milyen védelmet tudott volna nyújtani. Az épületnek három bejárata van: egy a régi székházban, amely ma már megközelíthetetlen, a Szabadság téri szellőzőnyílás és az M2-es metróvonal. Bár elég közel van a Parlamenthez, nincs közvetlen kapcsolata vele, csak az M2-es metróvonalon keresztül.

A 3500 m²-es létesítmény 16 emelet mélyen a föld alatt található. Az óvóhely 2200 ember befogadására lett volna alkalmas, de csak 250 embernek szánták. Az induláskor ezek közül hat embernek lett volna saját fülkéje. A létesítményt zuhanyzókkal, mosdókkal, tárgyalóval, étkezdével, konyhával, gyengélkedővel, valamint telefonon és rádión keresztüli külső kapcsolattal tervezték felszerelni. Az áramtermelést dízelgenerátorokkal oldották volna meg, és 48 órára oxigéntermelésről is gondoskodtak volna.

Az eredeti tervek közül sok minden nem valósult meg az anyagi korlátok miatt. Napjainkban üresen áll, annak ellenére, hogy számos terv született a hasznosítására. A Blikk.hu és a Szeretlekmagyarorszag.hu is készített videót a bunkerben. Nézd meg őket, ha kíváncsi vagy, hogy néz ki a létesítmény a valóságban.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni: