Nem túlzás, a történelem egyik legnagyobb rejtélye, hogy több ezer éve hogyan voltak képesek a piramisok felépítésére. Végre választ kapunk?
Rengeteg összeesküvés-elmélet született az évek során a piramisok épüléséről, sokan még a földönkívülieket is beleverik a témába. De szakértők egy csoportja úgy érzi, most végre megtalálta a választ, írja a LADbible.
Amit biztosan tudunk, az az, hogy a körülbelül száz gyönyörű piramis jelentős részét az ország fáraóinak sírjaként építették, és az első piramis valamikor Kr. e. 2800 körül készült Memphis ősi városa közelében.
Egy piramis falfestménye visz közelebb a válaszhoz
Az Amszterdami Egyetem fizikusai egy régi falfestményt kezdtek el Dzsehutihotep sírjában, amely a Kr. e. 1900 körüli időkből származik. A tudósok az egyik legismertebb szakmai folyóiratban foglalták össze következtetéseiket, és mint tanulmányukban írták a piramisok megépítése valójában meglehetősen egyszerű lehetett.
A szóban forgó képen – amely ide kattintva megtekinthető – ugyanis az látható, hogy 172 ókori egyiptomi munkás hogyan kezelte és mozgatta a hatalmas köveket. A festményen van egy olyan szakember is, aki éppen vizet önt a homokra egy kolosszális szobrot hordozó szán előtt.
“Az egyiptológusok a vízre egy tisztítási rituálé részeként tekintettek” – mondta el Daniel Bonn fizikus a sajtónak. „De erre soha senki nem keresett tudományos magyarázatot.”
Fizikai megoldást találhattak
“A súrlódás rettenetesen bonyolult probléma, pláne ha rájössz, hogy a nedves homok keményebb, mert ahogyan egy homokvár esetében, úgy itt sem lehet száraz homokra építeni. De ennek a súrlódásra gyakorolt következményeit nehéz megjósolni” – húzta alá Bonn.
Azt mondta, hogy a kísérlet nemcsak az egyiptomi rejtélyt oldotta meg, hanem érdekes módon azt is megmutatta, hogy a homok merevsége közvetlenül összefügg a súrlódási erővel.
“Kísérletileg kimutattuk, hogy a homokon lévő csúszási súrlódást nagymértékben csökkenti egy kevés – de nem túl sok – víz hozzáadása” – olvasható a tanulmányban. “A kapilláris vízhidak kialakulása növeli a homok nyírási modulusát, ami megkönnyíti a csúszást.”
A nyírási modulus – amint a ScienceDirect cikkéből kiderül – azt mutatja meg, hogy egy anyag mennyire ellenálló a nyírási alakváltozásokkal szemben.
Változik a súrlódási együttható
Hozzátették: “A túl sok víz viszont a kapilláris hidak összeolvadását eredményezi, ami a modulus csökkenését eredményezi. Ebben az esetben azt tapasztaljuk, hogy a súrlódási együttható ismét növekszik.”
A csapat eredményei tehát azt mutatják, hogy a súrlódási együttható közvetlenül összefügg a nyírási modulus-szal, ennek pedig jelentős következményei vannak a szemcsés anyagok szállítására.
Ezúttal tehát jóval földhözragadtabb elméletről van szó, mint ha űrlényekről olvashatnánk, de lássuk be, valószínűleg a megoldáshoz is ez visz minket közelebb.
Ez is érdekelhet:
- A gízai nagy piramis három rejtélyes relikviája
- Te sem szeretnél az egyiptomi piramisok belsejében eltévedni
Kiemelt kép: depositphotos.com
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Drónt küldtek a Nagy Kék Lyuk nevű víznyelőbe, lenyűgöző felvétellel tért vissza
Aki ezt feltöri, meghal – szól az ősi Hettita Birodalom egy pecsétje
Ez a térkép megmutatja, mit fog tenni a klímaváltozás a világ különböző pontjain
Üzbegisztán az Európai Unió egyik fontos partnerévé válik
Létezett egy város, amelyet még Nagy Sándor sem tudott elfoglalni
Az orosz állami tévében már azt taglalják, hány ukrán városra kellene atombombát dobniuk