Piramisok: itt az eddigi legmeggyőzőbb elmélet, hogy hogyan épültek

Nem túlzás, a történelem egyik legnagyobb rejtélye, hogy több ezer éve hogyan voltak képesek a piramisok felépítésére. Végre választ kapunk?

Rengeteg összeesküvés-elmélet született az évek során a piramisok épüléséről, sokan még a földönkívülieket is beleverik a témába. De szakértők egy csoportja úgy érzi, most végre megtalálta a választ, írja a LADbible.

Amit biztosan tudunk, az az, hogy a körülbelül száz gyönyörű piramis jelentős részét az ország fáraóinak sírjaként építették, és az első piramis valamikor Kr. e. 2800 körül készült Memphis ősi városa közelében.

Egy piramis falfestménye visz közelebb a válaszhoz

Az Amszterdami Egyetem fizikusai egy régi falfestményt kezdtek el Dzsehutihotep sírjában, amely a Kr. e. 1900 körüli időkből származik. A tudósok az egyik legismertebb szakmai folyóiratban foglalták össze következtetéseiket, és mint tanulmányukban írták a piramisok megépítése valójában meglehetősen egyszerű lehetett.

A szóban forgó képen – amely ide kattintva megtekinthető – ugyanis az látható, hogy 172 ókori egyiptomi munkás hogyan kezelte és mozgatta a hatalmas köveket. A festményen van egy olyan szakember is, aki éppen vizet önt a homokra egy kolosszális szobrot hordozó szán előtt.

“Az egyiptológusok a vízre egy tisztítási rituálé részeként tekintettek” – mondta el Daniel Bonn fizikus a sajtónak. „De erre soha senki nem keresett tudományos magyarázatot.”

Fizikai megoldást találhattak

“A súrlódás rettenetesen bonyolult probléma, pláne ha rájössz, hogy a nedves homok keményebb, mert ahogyan egy homokvár esetében, úgy itt sem lehet száraz homokra építeni. De ennek a súrlódásra gyakorolt ​​következményeit nehéz megjósolni” – húzta alá Bonn.

Azt mondta, hogy a kísérlet nemcsak az egyiptomi rejtélyt oldotta meg, hanem érdekes módon azt is megmutatta, hogy a homok merevsége közvetlenül összefügg a súrlódási erővel.

“Kísérletileg kimutattuk, hogy a homokon lévő csúszási súrlódást nagymértékben csökkenti egy kevés – de nem túl sok – víz hozzáadása” – olvasható a tanulmányban. “A kapilláris vízhidak kialakulása növeli a homok nyírási modulusát, ami megkönnyíti a csúszást.”

A nyírási modulus – amint a ScienceDirect cikkéből kiderül – azt mutatja meg, hogy egy anyag mennyire ellenálló a nyírási alakváltozásokkal szemben.

Változik a súrlódási együttható

Hozzátették: “A túl sok víz viszont a kapilláris hidak összeolvadását eredményezi, ami a modulus csökkenését eredményezi. Ebben az esetben azt tapasztaljuk, hogy a súrlódási együttható ismét növekszik.”

A csapat eredményei tehát azt mutatják, hogy a súrlódási együttható közvetlenül összefügg a nyírási modulus-szal, ennek pedig jelentős következményei vannak a szemcsés anyagok szállítására.

Ezúttal tehát jóval földhözragadtabb elméletről van szó, mint ha űrlényekről olvashatnánk, de lássuk be, valószínűleg a megoldáshoz is ez visz minket közelebb.

Ez is érdekelhet:

• A gízai nagy piramis három rejtélyes relikviája
• Te sem szeretnél az egyiptomi piramisok belsejében eltévedni

Kiemelt kép: depositphotos.com