Íme az 5 leghalálosabb munka

Nem az extrém szakmákról beszélünk, hanem a teljesen hétköznapi munkákról. A Tied köztük van?

Ilyen statisztika Magyarországon sajnos még nem készült, ugyanis nem elég nagy rá a minta, hogy érdemleges következtetéseket lehessen levonni. Az Egyesült Államok viszont már nagyobb léptékkel üzemel, ami a munkavállalók számát illeti. A Munkastatisztikai Hivatal pedig felmérte, mik a legveszélyesebb szakmák – és néhány érdekes pontot is találunk benne.

Előtte viszont leszögeznénk, hogy néhány foglalkozást a kis létszám miatt még ők sem tudtak vizsgálni. Így például se a tűzoltók, se a mélytengeri búvárok nem kerültek be a felmérésbe.

Fakitermelők és favágók

A statisztikák alapján a fákkal dolgozni nagyon-nagyon veszélyes, ami nem teljesen meglepő. Nehézgépekkel és láncfűrészekkel dolgoznak, mindezt egy olyan iparágban, amely gyakran a munkavállalók időbeli és fizikai megterhelésének határait feszegeti. Gyakran elszigetelt környezetben, minden időjárási körülmények között dolgoznak, és a munkaköri betanításra támaszkodnak, így nem csoda, hogy a legtöbb sérülést a „berendezésekkel való érintkezések” és az esések okozzák.

A halálesetek gyakorisága az országos átlag 22-szerese, a nem halálos kimenetelű sérülések esetében pedig az átlagnál mintegy 15 százalékkal magasabb arányra számíthatnak. Emellé még a fizetés is átlag alatti, így statisztikai alapon mindenkit lebeszélnénk a favágásról.

Forrás: Pixabay

Tetőfedők

Ennek a szakmának a foglalkozási veszélyei közül sok hasonló a fakitermelő iparágakhoz: az emberek nagy magasságban dolgoznak, kint, ki vannak téve az időjárási hatásoknak, és a munka közben tanulnak. Az országos átlag 16-szoros halálozási arányával a fő gyilkos ebben a szakmában sem meglepő: a munkahelyi halálozások teljes 86 százalékát zuhanás okozta az épület tetejéről.

A tetőfedőknek azonban van egy-két jó hírünk: a nem halálos kimenetelű sérülések aránya valójában valamivel alacsonyabb az országos átlagnál, és magasabb bért keresnek, mint az többi nagy kockázatú szakma.

Teherautósofőrök

Az országos átlag közel nyolcszoros halálozási arányával a szállító- és teherautó-sofőrök egy másik csoport, akiknek a kockázata túlzottnak tűnik a fizetésükhöz képest, írja az IFLScience.

Nem meglepő módon a legtöbb haláleset „közlekedési incidensek” miatt következett be, egészen pontosan 70 százaléka. Így a szállítók és a teherautó-sofőrök nagyjából kétszer olyan valószínűséggel halnak meg autóbalesetben, mint bármely más munkahelyen.

Eközben a nem halálos sérülések aránya körülbelül 30 százalékkal magasabb az országos átlagnál. A teherautó-sofőrök csaknem háromszor nagyobb valószínűséggel szenvednek mozgásszervi megbetegedésektől, valamint hát- és törzsproblémáktól, mint más foglalkozásúak. A sok ülés pedig olyan betegségekkel jár, mint például a szívbetegség és a cukorbetegség.

Rendõrök és mentõsök a szlovákiai Jókút közelében, a D2-es autópályán történt baleset helyszínén. A balesetben egy magyar kirándulóbusz és egy kamion karambolozott, egy ember életét vesztette, több mint ötvenen megsebesültek.
Forrás: MTI/AP/TASR/Michal Svítok

Mezőgazdasági munkások

A „mezőgazdasági dolgozó” kifejezés a gazdálkodáshoz kapcsolódó foglalkozások széles skáláját öleli fel, és alapvetően mindegyik kockázatosabb, mint az átlagos munka. A Hivatal által „vegyes mezőgazdasági dolgozónak” nevezett munkások halálozási aránya körülbelül 5,5-szerese az országos átlagnak, és a legtöbb haláleset „tárgyakkal és berendezésekkel való érintkezés” vagy járművekkel történt incidensek miatt következik be.

A halálozási kockázati ranglétrán valamivel lejjebb állnak a mezőgazdasági és halászati dolgozók első vonalbeli felügyelői, akiknél az arány a az országos átlag hétszerese. A mezőgazdasági felügyelők eközben csökkentik ezt az átlagot, és olyan kevesen haltak meg munkahelyeken, hogy nem lehetett összeszedni egy átlagos adatot.

Az egyik meglepő alkategória az állatmunkások – azok az emberek, akiknek az a feladata, hogy állattenyésztést végezzenek farmokon és tanyákon. A halálozási ráta 15-ször annyi, mint a tipikus amerikai, így valójában ez a harmadik leghalálosabb munka az országban.

Repülőgép pilóták és repülőmérnökök

Az eddig említett halálos foglalkozások egyikéhez sem szükséges mondjuk főiskolai végzettség – a legtöbbet vagy a munkahelyen, vagy gyakornoki képzésen keresztül tanítják –, és egyik sem volt olyan, amit jól kereső szakmának nevezhetnénk. A repülőgép-pilóták és a repülőmérnökök viszont több éves képzést igényelnek szakmájukhoz.

Természetesen ennek az előkészületnek megvan az oka. Az országos átlag 13-szoros halálozási aránya nem tűnik olyan furcsának, igaz?

Legyen szó akár a pilótákról, akár a különböző mechanikai rendszereket és állapotokat felügyelő mérnökökről, ebbe a csoportban fő kockázat a „jármű- és szállítási műveletek”. Valójában egy kivételével minden haláleset ebbe a kategóriába tartozott.

A nem halálos balesetek aránya viszont kétszerese az országos átlagnak. A kockázat különösen nagy a magánrepülők és helikopterek esetében, amelyekre nem vonatkoznak ugyanazok a biztonsági előírások, mint a kereskedelmi repülőgépekre.

Ez is érdekelhet:

• A tengerpartok kifogynak a homokból, ezért újra kell tölteni őket
• Itt lehet a vége a szuperbaktériumoknak egy új antibiotikumnak köszönhetően