Nem mindennapi megoldásuk volt a hajhullásra a középkori embereknek

Az emberek már a középkorban is adtak magukra, és még egy olyan problémára is volt megoldásuk, amely ma is sokakat sújt, ez pedig a hajhullás. A 12. századi Bingeni Szent Hildegárd apátnő egyedülálló gyógymódja lehetett a kopaszság legyőzésének kulcsa.

Hildegárd apátnő többek között tudós, misztikus, zeneszerző és orvosi szakértő volt. Az 1150-es években megírt egyik könyvében a tudományra, főként az orvostudományra összpontosított a világ teremtésétől egészen az egészség megőrzéséig.

A Medievalists szerint művében többször is említést tesz a kopaszságról, sőt, az egyik részben kifejti, hogy a férfiak miért veszítik el a hajukat. Ezt összekötötte a test meleg, hideg, nedves és száraz állapotok közötti egyensúlyról szóló középkori elképzelésekkel.

A hajhullás és annak kezelése már akkor is égető kérdésnek számított

Földművelő parasztok 1000 környékén. Wikimedia Commons

Szerinte akinek nagy, széles kopasz foltja van, abban a személyben erős melegség lakozik. Ez a melegség és a fejéből kiáramló izzadság kinyomja a haját. „A leheletének nedvessége termékeny, és megnedvesíti a húst, ahol a szakáll nő, így ott sok szőr nőhet.”

De elmagyarázta azt is, hogy az az ember, akinek ritka a szakálla ellenére dús hajkoronával rendelkezik, rideg és meglehetősen terméketlen. „Amikor a lehelete megérinti a szája körüli húst, ez a hús terméketlen lesz.”

Hildegárd szerint nem a kopaszság volt a legnagyobb probléma, ugyanis a szakáll hiánya jelezte az esetleges meddőséget. Röviden azt írja, hogy „akiknek nagy, széles kopasz foltjuk van, azoknak nagy és széles szakálluk is van, illetve, hogy akiknek vékony és ritkás szakálluk van, azoknak sokkal több szőr van a fejük tetején”.

Könyvének későbbi részében Hildegárd a kopaszság megelőzésére búzával és medvehájjal történő kezelést ajánl.

„ Amikor egy fiatal férfinak elkezd hullani a haja, vegyünk medvehájat és keverjük össze némi búzaszalmából vagy téli búzaszalmából származó hamuval, majd kenjük be vele az egész fejét, különösen azokat a területeket, ahol hajhullást tapasztal.”

Fontos részlet, hogy ezt a kenőcsöt sokáig nem moshatták le.

A még ki nem hullott hajszálakat ez a kenőcs elméletileg megnedvesíti és megerősíti, így azok sokáig egészségesek maradnak.

Ezt azonban meg kell ismételni, és még a második adag után is a fejbőrön kell hagyni, ugyanis úgy tartották, hogy a medvezsír melegének megvan az a tulajdonsága, hogy sok hajat növeszt. Logikusnak hangzik, elvégre a medvék is igen szőrös lények.

A búzaszalmából készült hamuról pedig az a hír járta, hogy erősíti a hajat, és csökkenti a hajhullás kockázatát, így, ha ezeket az összetevőket a leírtak szerint keverjük össze, akkor hosszú megúszhattuk a hajhullást.

Érdemes elolvasni:

• Mit keresett egy 2. századi római kori fej egy 15. századi mexikói sírban?
• Didius Iulianus, a császár, aki részegen megvette a Római Birodalmat