Egy úttörő felfedezés során a tudósok bizonyítékokat tártak fel egy kiterjedt ősi folyórendszerre az antarktiszi jég alatt, amely az eocén korszakra nyúlik vissza, körülbelül 44-34 millió évvel ezelőtt. Ez a figyelemre méltó lelet, amelyet a Science Advances folyóiratban nemrégiben publikált tanulmány részletezett, ritka bepillantást enged a Föld távoli múltjába, feltárva azt az időszakot, amikor a most jeges kontinensen mérsékelt égövi esőerdő és hatalmas, folyó folyók laktak.
A felfedezést a Nyugat-Antarktiszon található Amundsen-tengeri talapzatról kinyert fúrómagok geokronológiai és üledéktani elemzésével tették. Ezek a magok két különböző geológiai időszakból származó üledékeket tartalmaznak. Az alsó rétegek, amelyek körülbelül 85 millió évvel ezelőtt a kréta kor közepére nyúlnak vissza, megkövesedett maradványokat, spórákat és pollent tartalmaznak, amelyek egy buja mérsékelt övi esőerdőre utalnak, amely egykor virágzott a régióban. Ez egybecseng a 20. század eleji Terra Nova expedíció korábbi megállapításaival, amelyek Glossopteris fosszíliákat tártak fel – a perm korszakból származó, kihalt magpáfránynemzetség maradványait — írja a Heritage Daily.
Az elsősorban homokból álló felső üledékrétegek a középső-késő eocén időszakból származnak. Közelebbről megvizsgálva, ezek a rétegek rétegzett folyódeltarendszerre utaló jellemzőket mutatnak. Ezeknek az üledékeknek az elrendezése és összetétele jelentős folyami hálózat jelenlétére utal, ami egy merőben más antarktiszi tájra utal, mint a ma látható fagyott kiterjedés.
Az ősi folyó ösvényének nyomon követése
A tanulmány szerzői azt javasolják, hogy ez az ősi folyórendszer több mint 1500 kilométer hosszú, transzkontinentális vízi út volt. Valószínűleg a Transantarktisz-hegységből származott, egy kiemelkedő vonulatból, amely az eocénben emelkedett, és a mai Amundsen-tengerbe ömlött. A visszanyert üledékek part menti-torkolati mocsaras környezetre utalnak, amelyet biogeokémiai adatok is alátámasztanak, amelyek a folyók által szállított jelentős szárazföldi szervesanyag-lerakódásokra utalnak.
Az üledékrétegek jellemzői a folyami deltarendszerekéihez hasonlítanak, amit a régió szeizmikus reflexiós adatai is megerősítenek. Ezek az adatok az ASS-2 késő eocén szeizmikus egységben reflexiókat tárnak fel, amelyek összhangban vannak a folyóvízi síkságok és delta képződmények jelenlétével.
Bepillantás a Föld dinamikus múltjába
Ez a felfedezés nem csupán egy ablak az antarktiszi jég alatti elveszett világba; kritikus betekintést nyújt a Föld éghajlati és geológiai történetébe is. A mérsékelt égövi esőerdő és a jelentős folyórendszer jelenléte a Föld egyik leghidegebb helyén arra utal, hogy az Antarktiszon egykor sokkal enyhébb éghajlat uralkodott. Ezt az eocénnek nevezett időszakot a melegebb globális hőmérséklet jellemezte, ami sokféle ökoszisztémát támogatott azokban a régiókban, amelyek ma már a legtöbb életforma számára barátságtalanok.
Az eredmények megkérdőjelezik az Antarktisz éghajlati evolúciójának megértését, és aláhúzzák a Föld éghajlati rendszerének dinamikus természetét. Kiemelték továbbá az ősi geológiai képződmények tanulmányozásának fontosságát a múltbeli környezet rekonstrukciója és a bolygónk éghajlatát évmilliók során alakító tényezők megértése érdekében.
Miközben a kutatók folytatják az antarktiszi jég alatt rejtőzködő titkok feltárását, minden felfedezés újabb darabbal egészíti ki a Föld ókori történelmének rejtvényét, segítve abban, hogy jobban megértsük azokat a folyamatokat, amelyek bolygónk jelenlegi állapotához vezettek. Ennek az ősi folyórendszernek az azonosítása jelentős mérföldkő e folyamatos tudományos utazásban, feltárva azt az időszakot, amikor az Antarktisz egy merőben más világ volt, gazdag életben és tevékenységben.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
Az ember, aki 14-szer nyert a lottón egyszerű matematikát használva
Az ég színe valójában a földi élet miatt kék
