Isszuk, esszük és belélegezzük a mikroműanyagot
2019-ben a WHO egy részletes technikai riportot adott ki az ivóvízben előforduló mikroműanyagról. Cikkünkben a témának jártunk utána a WHO összefoglalója, valamint egy idén júliusban publikált spanyolországi tanulmány segítségével.
Mi a WHO tanulmány legfőbb üzenete?
1) A mikroműanyag általánosan jelen van mindenütt a környezetünkben. Úgymint: levegő, élelmiszer, természetes-, szenny- és ivóvíz. Ez utóbbi magában foglalja a csap- és a palackozott vizet egyaránt. Az ivóvízben megtalálható mikroműanyagról egyelőre korlátozott adat áll rendelkezésre, kevés a teljesen megbízható tanulmány.
2) Az ivóvízben fellelhető mikroműanyag potenciális veszélyei három fő csoportba sorolhatók: fizikai, kémiai és mikrobiológiai (kórokozó mikroorganizmusok potenciálisan megtapadhatnak, megtelepedhetnek a lebegő mikroműanyag szemcséken). A rendelkezésre álló korlátozott adat tükrében az ivóvízben jelenlévő mikroműanyag kémiai és mikrobiológiai veszélye csekély az emberekre nézve. Azonban a hiányos adatok miatt nem zárható ki a mikroműanyagok fizikai kockázata. Ez elsősorban a nanoméretű részecskékre értendő. Azaz potenciálisan felszívódnak-e az emberi szervezetben?
3) A mikroműanyag szennyezés fő forrása édesvíz esetén a szárazföldi vízelvezető rendszerek, valamint a szennyvízelvezető rendszer. Azonban ki kell emelni, hogy a megfelelő szenny- (és ivóvíz) kezelés során a mikroműanyag a vízből eltávolítható. Ahol nincs megfelelő minőségű / tisztaságú ivóvíz ellátás, ott a patogén mikroorganizmusok és egyéb vegyi anyagok nagyobb humán egészségügyi kockázatot jelentenek, mint a mikroműanyag.
A WHO által megfogalmazott főbb ajánlások
1) A vízművek és a szabályozó szervek továbbra is prioritásként kezeljék a kórokozó mikroorganizmusok és vegyi anyagok eltávolítását az ivóvízből, mivel ezek hordozzák a fő humán egészségügyi kockázatot. A megfelelően kontrollált és biztosított víztisztítási módszerek indirekt módon segítik a mikroműanyag ivóvízből történő eltávolítását. Az ivóvízben jelenlévő mikroműanyag ellenőrzése jelenleg nem szükséges.
2) A humán egészségügyi kockázat jobb megértése érdekben a kutatóknak célzott, jól megtervezett és minőség-ellenőrzött tanulmányokat kellene végezniük. A feltárandó területek a következők: a mikroműanyag előfordulása a víz körforgásában, az ivóvízben (a teljes ellátási láncot felölelve), a mikroműanyag szennyezés forrásai, valamint annak felvétele és egészségügyi hatásai adott expozíciós értékek (dózisok) mellett.
3) A fentiektől függetlenül a politikai döntéshozóknak és a nyilvánosságnak lépéseket kellene tennie a műanyagok jobb kezelésének, valamint használatuk és környezetbe való kijutásuk csökkentésének érdekében. Hiszen ezek mind a környezetre, mind a mi jóllétünkre pozitív hatást gyakorolnának.
Néhány további adat és érdekesség a WHO által kiadott riportból
- Az 5 milliméternél rövidebb műanyag részecskéket mikroműanyagnak, míg az 1 µm-nél is kisebbeket nanoműanyagnak nevezzük.
- Előfordulhat, hogy a palackozott vizek műanyag palackja és kupakja is mikroműanyag forrásként szolgál.
- A különböző vizsgált tanulmányokban édesvíz esetében 0-1000 mikroműanyag részecskét találtak literenként, míg ivóvízben, egyedi minták esetén akár 0-10 000 részecskét is találtak egy literben.
- Ivóvízben elsősorban PET és polipropilén mikroműanyagot találtak.
- A WHO kiemelte, hogy a vizsgált tanulmányok (elsősorban a minőség-ellenőrzési hiányosságok miatt) nem teljesen megbízhatóak, ezért az azokban szereplő eredményeket kellő óvatossággal szükséges értékelni.
Egy friss spanyol tanulmány megdöbbentő eredményei a palackozott víz ökológiai lábnyomáról
Egy barcelonai tanulmányban a kutatók azt értékelték, hogy milyen egészségügyi és környezeti hatásai vannak az egyéni vízivási szokásoknak. Az ottani lakosságra vetítve négy lehetséges ivóvíz fogyasztási forgatókönyvet elemeztek: 1) a jelenlegi vízivási szokásokat; teljes átállás 2) csapvízre, 3) palackozott vízre vagy 4) szűrt csapvízre.
Megbecsülték a hulladék keletkezéséből és ártalmatlanításából, valamint a vezetékes vagy a palackozott víz előállításához felhasznált elektromos áram, vegyszerek és műanyagok környezetre gyakorolt hatását (elvesztett fajok száma/év és felhasznált erőforrások).
Amikor a lakosság teljesen átállna csapvízfogyasztásra, akkor a legkisebb a környezetre és az erőforrásokra gyakorolt hatás. Ezzel szemben a százszázalékos palackozott vízfogyasztás pont az ellenkező hatást fejtené ki: 1400-szor több az elvesztett fajok száma és 3500-szor nagyobb a felhasznált erőforrásoké.
Az elvégzett elemzés számos adathiányt és módszertani kihívást emel ki az ivóvízválasztás integrált egészségügyi és környezeti hatásainak számszerűsítésében.
Ebben a tanulmányban is megemlítik a mikro- és nanoműanyagok környezetben való jelenlétét és növekedését.
Az Európai Parlament is elkötelezett a jó minőségű csapvíz biztosítása és a műanyaghulladék visszaszorítása mellett
Tavaly decemberben elfogadta az Európai Parlament az ivóvíz minőségi irányelvet.
- Egyes szennyező anyagok határértékei szigorodnak.
- A „Right2Water” az első európai polgári kezdeményezés, amelyből uniós jogszabály lett.
- Ha kevesebb palackozott vizet fogyasztanának az uniós háztartások, akkor évi legalább 600 millió euróval kevesebb kiadásuk lenne.
Mit tehetünk mi magunk, egyéni szinten?
A fenti tanulmányokból is kitűnik, hogy egyre több a mikroműanyag a környezetünkben, már az ivóvízben is kimutatható a jelenléte. A műanyag termékek előállítása, a keletkezett hulladék és a felhasznált erőforrások óriási terhet rónak a környezetre, az ökoszisztémára. Már azzal sokat tehetünk a környezetünkért, és ezzel önmagunkért is, ha csapvizet fogyasztunk a palackozott vizek helyett.
A magyarországi ivóvízről egy külön cikkben értekezünk.
Források:
https://www.who.int/water_sanitation_health/publications/information-sheet190822.pdf
https://www.who.int/publications/i/item/9789241516198
Cristina M. Villanueva, Marianna Garfí, Carles Milà, Sergio Olmos, Ivet Ferrer, Cathryn Tonne,
Health and environmental impacts of drinking water choices in Barcelona, Spain: A modelling study,
Science of The Total Environment, Volume 795, 2021, 148884, https://doi.org/10.1016/j.scitotenv.2021.148884.
