Így lopott el egy szovjet tengeralattjárót a CIA

A viharos 1968-as évben, a hidegháború jeges feszültségei közepette egy szovjet tengeralattjáró, a K-129 nyomtalanul eltűnt a Csendes-óceán mélyén. A Hawaiitól északnyugatra, a Csendes-óceánon járőröző tengeralattjáró hirtelen eltűnt, és ezzel a CIA történetének egyik legmerészebb és legtitkosabb műveletét indította el: Az Azorian projektet.

1968. március 8-án az amerikai haditengerészet tisztjei furcsa jelet észleltek a Hangfelügyeleti Rendszeren (SOSUS) keresztül, amely egy kifinomult technológia, amelyet a tengeralattjárók követésére használtak. A jel, amelyről úgy vélték, hogy egy víz alatti robbanás hangja, egy Hawaiitól mintegy 1500 mérföldre északnyugatra fekvő területről érkezett. A szovjet haditengerészet véletlenül elvesztette a kapcsolatot a K-129-es ballisztikus rakéta tengeralattjáróval, amelynek fedélzetén 83 főnyi személyzet tartózkodott. A két hónapig tartó nagyszabású keresés ellenére a szovjetek nem találták meg az eltűnt hajót, és a tengerbe veszettnek nyilvánították — számolt be róla a fern.

A tudtukon kívül az amerikai haditengerészet is vadászott a hajóra. A USS Halibutot, egy fejlett szonárral és hírszerző technológiával felszerelt, átalakított atom-tengeralattjárót küldtek a jelek felkutatására. Két hónapnyi aprólékos kutatás után a Halibut legénysége megdöbbentő felfedezést tett. Az óceán fenekén 5000 méter mélyen feküdt a K-129 roncsa, amely potenciálisan felbecsülhetetlen értékű szovjet technológiát és fegyverzetet tartalmazott.

Az Azorian projekt születése

Washingtonban a K-129 felfedezése felkeltette az amerikai kormány érdeklődését. A szovjet katonai titkok megszerzésének lehetősége túl jelentős volt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják. Richard Nixon elnök a hatalmas kockázatok ellenére engedélyezte a tengeralattjáró visszaszerzésére irányuló titkos műveletet.

A CIA-t bízták meg a titkos küldetés végrehajtásával. Olyan tervet dolgoztak ki, amely egyenesen egy kémthrillerből tűnt ki: egy hatalmas hajót építettek, amely egy óriási karommal volt felszerelve, amely képes volt kiemelni a tengeralattjárót az óceán fenekéről. Ahhoz azonban, hogy egy ilyen hajót úgy építsenek meg, hogy az ne keltsen gyanút a szovjetek vagy a sajtó részéről, egy kifinomult fedősztorira volt szükség.

Itt lép be Howard Hughes, a visszavonult milliárdos és űrmágnás. A különcségéről és gazdagságáról ismert Hughes tökéletes fedőember volt a CIA műveletéhez. A fedősztori egyszerű, de hatékony volt: Hughes megbízást adott egy mélytengeri bányászhajó, a Hughes Glomar Explorer építésére, állítólag az óceánfenéken található ásványkincsek feltárására.

A Glomar Explorer: Egy olyan hajó, mint a többi

A Hughes Glomar Explorer a mérnöki tudomány csodája volt. Az 50 000 tonnás és 189 méter hosszú hajó kolosszális emelőszerkezettel és egy belső hangárral, vagy „holdmedencével” volt felszerelve, amelyet arra terveztek, hogy a tengeralattjárónak a kiemelés során helyet adjon. A hajó elsődleges eszközét, egy hatalmas karmot 5000 méter mélyre engedték volna le az óceánba, amelyet egyenként kilenc méter hosszú acélcsövek kötnek össze.

Négy év építés és 350 millió dolláros költség után a Glomar Explorer készen állt a küldetésére. 1974 nyarán a hajó kihajózott a K-129 roncsához.

A nagyszabású tengeralattjáró mentőakció

A küldetés tele volt feszültséggel. Ahogy a Glomar Explorer közeledett a bányászat helyszínéhez, szovjet nyomkövető hajók, köztük a Chazhma, járőrözni kezdtek a térségben. A Chazhma egyik helikoptere többször is alacsonyan szállt át a Glomar Explorer felett, ami félelmet keltett, hogy a szovjetek felfedik a küldetés valódi célját. A CIA ügynökei a Glomar Explorer fedélzetén azonban kitartottak az álcázási történetük mellett, és meggyőzték a szovjeteket, hogy csupán óceáni bányászati teszteket végeznek.

Miután a szovjet fenyegetés ideiglenesen elhárult, a Glomar Explorer megkezdte a K-129 visszaszerzésének kényes feladatát. A kolosszális karom leereszkedett a mélybe, és végül biztosította a tengeralattjáró roncsait. A kiemelés közben azonban katasztrófa történt. A karom részben eltört, és a tengeralattjáró több mint fele visszacsúszott a mélységbe.

A kudarc ellenére a CIA-nak sikerült visszaszereznie a K-129 egy részét. A küldetés sikere azonban korlátozott volt, és a CIA egy második mentési kísérletet tervezett. Mielőtt azonban folytathatták volna, a művelet veszélybe került.

A szivárgás és annak következményei

1975 februárjában a Los Angeles Times megjelentetett egy cikket, amely leleplezte az Azorian projektet, és felfedte a Hughes Glomar Explorer valódi küldetését. A kiszivárogtatás Howard Hughes Los Angeles-i irodájába történt betörés eredménye volt, ahonnan olyan szigorúan titkos aktákat loptak el, amelyek összekötötték őt a CIA műveletével.

A közvélemény vizsgálatával és a Szovjetunióval való feszültség fokozódásának kockázatával szembesülve az amerikai kormány óvatosan megfogalmazott választ adott: „Sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk”. Ez a „Glomar-válasz” néven ismert mondat azóta a kormány szokásos válaszává vált a diszkréciót igénylő helyzetekben.

Mivel az álcája lelepleződött, a CIA-nak nem volt más választása, minthogy lemondjon a K-129 visszaszerzésére irányuló további kísérletekről. A művelet részleteit máig rejtély övezi, a hivatalos jelentések szerint csak a torpedókat sikerült visszaszerezni, míg az olyan értékes tárgyakat, mint a rejtjelezési kódok vagy a gépek, nem találták meg.

Az Azorian projekt öröksége

A K-129-es begyűjtött szelvényében a szovjet legénység hat tagjának maradványai voltak. A CIA ünnepélyes temetést rendezett a tengeren ezeknek az embereknek, és a jóakarat gesztusaként filmre vette a szertartást. A felvételeket 1992-ben Borisz Jelcin orosz elnöknek mutatták be.

Ma a K-129 nagy része a Csendes-óceán fenekén fekszik, pontos koordinátái még mindig titkosak. Az Azorian projekt továbbra is a CIA történetének egyik legambiciózusabb és legtitkosabb művelete, amely bizonyítja, hogy a nemzetek milyen messzire képesek elmenni, hogy geopolitikai feszültségek idején előnyt szerezzenek.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Latrina-katasztrófa? 1184-ben megtörtént Erfurtban
A Coleman-béka, aki whiskyt ivott és 100 éve kitömve megtekinthető