Harci elefántok, avagy az ókor tankjai

Az elefántokat először az indiaiak vetették be háborúban Kr. e. 1000 körül, majd a nyugati világban is elterjedt katonai használatuk.

A perzsák például Kr. e. 331-ben ázsiai elefántokkal a soraikban álltak ki Nagy Sándor seregei ellen. A hatalmas állatok annyira lenyűgözték a hódítót, hogy létrehozta az elefántvezér tisztséget azoknak a katonáknak, akik később ezeket az egységeket vezették. Ebben az időben néhány birodalom a Földközi-tenger keleti részén már több ezer ázsiai harcra tenyésztett állatot tartott, olvasható a BBC Discover Wildlife beszámolójából.

Henri Motte – Hannibál átkel a Rhône folyón. (1878)

Mivel az ilyen állatokat egyre gyakrabban használták a háborúban, úgy vélik, hogy többek között a karthágóiak és az egyiptomiak is elkezdték kiképezni az akkoriban az Atlasz-hegységben található erdei elefántokat. Mivel azonban kisebbek voltak, nem félemlítették meg az ellenséget olyan mértékben, mint ázsiai rokonaik. Bár az afrikai egyedek harci használatára vonatkozó bizonyítékok nem meggyőzőek, egy karthágói érme egyik oldalán Hannibál, a másikon pedig egy afrikai elefánt látható, azonban azt nem lovagolják, és nem is harcra van felszerelve.

Hannibál valószínűleg mindkét fajt használta a rómaiak elleni második pun háborúban. Az is ismert tény róla, hogy kedvence egy Surus nevű, nagy és lenyűgöző állat volt, valószínűleg egy ázsiai példány, de az sem kizárható, hogy a Hannibál által használt állatok többsége a mára már kihalt észak-afrikai faj volt.