Megmutatjuk, kik voltak a legkiválóbb magyar csillagászok a történelem során

Magyarországon joggal lehetünk büszkék tudósainkra, azonban a különböző tudományterületek közt gyakran elvesznek a magyar csillagászok érdemei. A tudományág azonban minden akadály ellenére a mai napig virágzik, és bőven akadnak olyan alakok a történelem során, akiknek az életét és munkásságát joggal csodálhatjuk.

A csillagászat sok szempontból különleges tudományág: a szakmai része rendkívül széleskörű természettudományos, főleg fizikai háttértudást igényel, de a mai napig jelentős szerepük van az amatőröknek is, hiszen az ő megfigyeléseik adott esetben legalább olyan értékesek lehetnek.

A magyar csillagászokat egy ilyen terjedelmű cikkben összegyűjteni lehetetlen vállalkozás lenne, így a teljesség igénye nélkül kerülnek említésre a tudomány jeles képviselői, egészen a 18. századig visszamenőleg.

Magyar csillagászok a Habsburg időkben

A 18. század egyik leghíresebb csillagásza volt Hell Miksa, aki először számította ki a Nap és a Föld közötti távolságot. A tudós egyébként, mint régen oly sokan, egyházi és oktatási tevékenységet is végzett, és nem mellesleg igazi polihisztor volt. Az egyetemen a természettudományok mellett filozófiát is hallgatott, ezenkívül pedig a későbbiekben foglalkozott matematikával is, és a mágnesesség és az elektromosság közti összefüggést is tanulmányozta.

A Felvidékről származó csillagász esetében rengeteg kortársához hasonlóan felmerül a kérdés, hogy mennyire jogosan tekinthetjük egyáltalán magyarnak. A tudós ugyanis Maximilian Höll néven született a mai Szlovákia területén, később pedig Mária Terézia udvari csillagásza lett. Ugyan az anyakönyvi adatok szerint a család tagjait németként tartották számon, Hell Miksa sajátmagára következetesen magyarként hivatkozott, amit több levél és feljegyzés is bizonyít.

Hell Miksa napmegfigyelése
Forrás: Wikimedia Commons

Zách János Ferenc esetében is hasonló helyzettel állunk szemben. Zách nagy nemesi család sarjaként Pesten látta meg a napvilágot 1756-ban, és későbbi visszaemlékezéseiben is mindig szeretettel gondolt vissza szülővárosára. Innentől kezdve aztán Európa legkülönbözőbb pontjain fordult meg.

Tanulmányait még hazájában, Veszprémben és Pesten, majd később Bécsben folytatta, ahonnan aztán Lembergbe (a mai Lvivbe) került. Megfordult azonban Franciaországban, Angliában és Németországban is. Tagja volt a Magyar, de a Svéd Királyi Tudományos Akadémiának is. Az ő nevéhez fűződik az első nemzetközi csillagászati lap megalapítása is.

Zách kutatásának egyik központi témája volt a Mars és a Jupiter közti térség, ahol elsősorban egy hipotetikus bolygót keresett, és ennek köszönhetően egyébként hozzájárult a Ceres 1802-es felfedezéséhez is, sőt a törpebolygót “elvesztése” után az ő közbenjárására, Gauss számításai alapján találták meg újra. Ezenkívül a magyar csillagász többek közt megfigyelte a Merkúr Nap előtti átvonulását is. Nevét kisbolygó és holdkráter is viseli.

Modern csillagászaink

A már említett “amatőr munkára” kitűnő példa Kulin György életútja. Kulin matematika-fizika szakos tanárként végzett, és sokan a magyar amatőr csillagászat atyjaként tekintenek rá. 1935-ben került a Sváb-hegyi csillagvizsgálóba, 1947-től pedig az Uránia névre hallgató első népi csillagvizsgálót vezette. Elsősorban kisbolygókutatással foglalkozott, amiből közel százat fedezett fel, és az ő nevét viseli két üstökös is.

Kulin György emléktáblájája az óbudai Polaris Csillagvizsgáló épületén
Forrás: Wikimedia Commons

A magyar csillagászok sikerei napjainkra korántsem értek véget. Ezt bizonyítja többek között a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat idei tudósítása is, mi szerint az Európai Űrügynökség tagországai között a ráfordítással arányosan a magyar csillagászok a legsikeresebbek. A mai generációból például Sárneczky Krisztián és Kiss László neve is különösen ismert.

Ezeket is érdemes elolvasni:

Innen indultak a 20. századi Nobel-díjas tudósaink

Egy új csillagrendszerben három csillag kering egymás közvetlen szomszédságában