Ilja Ivanovics Ivanov egy 1870-ben született orosz biológus volt, aki felnőttkorában figyelemre méltó eredményeket ért el mesterséges megtermékenyítési kutatásai terén. Azt beszélték róla, hogy képes volt 500 kancát is megtermékenyíteni egyetlen csődör spermájával, ami lenyűgöző teljesítmény mind a tudós, mind az állat részéről.
Ahogy az lenni szokott, amikor valaki már a szakmája csúcsán áll, a gondolatok elkezdenek kalandozni, és új kihívások után kutat, hogy szórakoztassa magát. Ivanovics esetében ez azt jelentette, hogy különböző állatok spermáját más fajokba juttatta, és figyelte, mi történik — írja az IFLS.
Az első kísérletek: Hibrid lények születése
Ivanovics lassan kezdett, olyan hibrid lényeket hozott létre, mint a zedonk (zebra és szamár keresztezése), a patkány-egér, a tengerimalac-egér, és egy antikból és tehénből született szörnyeteg. Ezek a kísérletek bizarr eredményekkel jártak, de csak fokozatosan vezették el őt a legnagyobb álmához.
Az ember-majom hibrid ötlete
1910-ben Ivanovics egy zoológusokból álló gyűlésen bejelentette, hogy szerinte lehetséges lenne egy ember-majom hibrid létrehozása, amit ma „humánzének” nevezünk. Akkoriban ez az elképzelés még csak elméleti volt, mint ahogyan manapság a biológusok azon találgatnak, hogy milyen lehet az idegen életforma, vagy amikor csillagászok egy jövőbeni űrteleszkóp indításának időpontját próbálják megjósolni.
Ivanovics nem volt az első, aki ilyen álmot dédelgetett, és nem is az utolsó. Bár valószínűtlen, hogy egy ilyen hibrid életképes legyen, később is voltak állítólagos próbálkozások ember-majom hibridek létrehozására. Egy ilyen példa Oliver, a csimpánz, aki két lábon járt, és hibridként reklámozták, míg a tudósok be nem bizonyították, hogy valójában nem az.
A nagy lehetőség: A Pasteur Intézet és a Szovjet támogatás
A nagy lehetőség a forradalom utáni Szovjetunióban jött el számára, amikor a Pasteur Intézetben dolgozott. 1924-ben megkapta az esélyt, hogy dolgozzon a hibridizációs tervén, amit addig csak elképzelni tudott. Az ember, akitől legkevésbé szerettük volna, hogy csimpánzok közelébe kerüljön, most hozzáférést kapott bármennyi csimpánzhoz egy létesítményben, amely akkoriban Francia Guinea néven ismert.
A hihetetlen az, hogy a Szovjet Pénzügyi Bizottság 10 000 dollárt adott neki a kutatásra, majd a Szovjet Tudományos Akadémia és a bolsevik kormány vezető tagjainak jóváhagyását is megszerezte. Ivanovics érvelése szerint ez a kísérlet bizonyítaná Darwin elméletét arról, hogy milyen közel állunk az emberszabású majmokhoz, ami jelentős csapást mérhetne a vallásra.
Az első sikertelen kísérletek
1926-ban Ivanovics és Serge Voronoff egy emberi petefészket ültettek egy csimpánzba, majd megpróbálták megtermékenyíteni emberi spermával. Ezt a kísérletet még kétszer megismételték, de sikertelenül. Ekkor Ivanovics egy új és sokkal kegyetlenebb ötlettel állt elő: csimpánzok spermáját akarta afrikai nőkre ültetni az ő tudtuk és beleegyezésük nélkül.
A terv az volt, hogy úgy tesznek, mintha az insemináció egy orvosi vizsgálat lenne, és a nők csak akkor jönnének rá, amikor egy rendkívül szőrös és gyanúsan ügyes mászó képességekkel rendelkező babát hoznának világra. Szerencsére a francia kormányzó nemet mondott az ötletre, és Ivanovics Abháziába utazott, húsz majom társaságában.
Az utolsó próbálkozások és bukása
Ivanovics azonban még mindig nem adta fel. Valahogyan, valamilyen módon megszállottja lett annak, hogy létrehozzon egy „humánzét”. Kezdett toborozni olyan szovjet nőket, akik hajlandók voltak részt venni a kísérletben, és meglepő módon – az emberiség valószínűleg egy kiváló marketingest veszített el az őrült majomkísérletek miatt – sikerült önkénteseket találnia.
Öt vagy több nő jelentkezett a kísérletre, de egy szerencsétlen fordulat következtében a majmok nem élték túl sokáig a „majomóvodát”, és bár megvoltak a nők, elfogyott a sperma. Mielőtt új szállítmány érkezett volna, a Szovjet Tudományos Akadémia értesült az afrikai nők akaratuk ellenére történő inseminációjának tervéről, és azonnal megvonták a támogatást, mondván, hogy ez „aláásná az afrikaiak bizalmát az európai kutatókban és orvosokban”.
Ivanovics végül egy teljesen más okból kifolyólag került a tudományos világ perifériájára: a szovjet kormány tisztogatása során száműzték, és röviddel ezután meghalt, anélkül, hogy egyetlen ember-majom hibridet is sikerült volna létrehoznia.
Örökség és tanulság
Ilja Ivanovics Ivanov életműve különös keveréke a tudományos zsenialitásnak és az etikai határok szinte teljes figyelmen kívül hagyásának. Bár a kísérletei soha nem vezettek sikeres ember-majom hibrid létrehozásához, azok a kérdések, amelyeket felvetett a tudomány, az etika és az emberi genetikai beavatkozások terén, máig relevánsak maradtak.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
A túszdráma a 70-es évekből, amiről a Stockholm-szindróma a nevét kapta
Gyaloglás és kokain: A Viktoriánus társadalom furcsa sportja
