Feltámaszthatják az erszényesfarkast? Egy hihetetlen fordulatnak hála az esélyek egyre jobbak
A kihalt fajok feltámasztása már régóta foglalkoztatja a tudósokat, és évek óta gőzerővel dolgoznak azon, hogy ez az elképzelés tényleg valóra váljon. A kiszemelt állatok közé tartozik az erszényesfarkas is, aminek ráadásul a rekonstrukcióját egy szinte hihetetlen “felfedezés” is nagyban elősegítheti.
A körülbelül kilencven éve kihalt állat “újraélesztésében” meglepően nagy szerepe lehet egy elhagyatott vödörnek egy melbourne-i múzeumban – derül ki a Guardian cikkéből. Az etanollal teli vödörben ugyanis egy meglepően jó állapotban lévő koponyát találtak, ami minden kétséget kizárva a kihalt állatfaj egyik példányához tartozhatott.
Az erszényesfarkas csontváza
Forrás: Wikimedia Commons
Andrew Pask melbourne-i professzor elmondása szerint a koponyáról a bőrt eltávolították, és voltak darabok, amiket le is vágtak belőle, aztán valahogy egy szekrény mélyére került, ahol körülbelül 110 évig senki nem nyúlt hozzá.
Szerencsére azonban a lényeg szempontjából nem a külső a lényeg, hanem sokkal inkább az, hogy a koponya olyan anyagokat tartalmazott, amelyekről a tudósok azt hitték, hogy már soha nem fog a birtokukba kerülni, köztük hosszú RNS-molekulákat, amelyek létfontosságúak egy kihalt állat genomjának rekonstruálásához.
Az erszényesfarkasok “élete”
Az erszényesfarkas volt Ausztrália egyetlen erszényes csúcsragadozója, és bár egykor az egész kontinensen őshonos volt, körülbelül 3 ezer évvel ezelőtt már csak Tasmánia területén volt jellemző – ezért szokták tasmán tigris néven is emlegetni. A faj végül a huszadik században halt ki, az utolsó ismert példány 1936-ban, fogságban pusztult el. Mint sok más esetben, itt is nagy szerepet játszott a gyarmatosítás és az ezt követő vadászatok. A fajt egyébként csak a nyolcvanas években tekintették hivatalosan is kihaltnak.
A tasmán tigris, fogságban
Forrás: Wikimedia Commons
Az erszényesfarkas “feltámasztása” egy texasi biotechnológiai vállalat, a Colossal projektje. A profiljukba egyébként abszolút passzol az elképzelés, ugyanis pont az ilyen esetekre specializálódtak. A tasmán tigris mellett ugyanis a dodó madár és a gyapjas mamut “rekreálása” is a terveik között szerepel.
A vállalat az erszényesfarkas genomjának rekonstruálását egy meglepően másféle emlős, az erszényes cickány genetikai kódját átalakítva szeretné megvalósítani, a projekthez pedig a most talált “tigriskoponya” is rengeteg fontos információval szolgál. Az ebben fennmaradt hosszú RNS-molekulákból ugyanis a tudósok olyan dolgokat tudhatnak meg, mint hogy a kihalt ragadozónak milyen lehetett a szaglása vagy a látása, amire máshonnan csak igen nehezen lehetne következtetni.
A Colossal terve azonban nem örvend osztatlan támogatásnak sem a tudós, sem a laikus társadalmon belül. Sokan kritizálták például, hogy míg a cég és a hozzá hasonló vállalkozások több millió dollárt fektetnek kihalt fajok feltámasztásába, addig sok ezer ma élő faj a kihalás szélére sodródott és ezt az összeget az ő megmentésükre is lehetne fordítani. Mások, főként más biológus kutatók pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy egy kihalt fajt visszahozni a mai táplálékláncba nagy felelőtlenség, hiszen senki nem tudhatja, hogy az a többi állatra milyen hatással lesz és nem vezet-e esetleg újabb fajok kipusztulásához.
Ezeket is érdemes elolvasni:
Genomtanulmány segítségével megfejtették, honnan jöttek Japán első bevándorlói
Ilyen volt az ókori gyógyítás – a spiritualitás, a természet és a tudomány keveréke
