Ennek az állatnak a kék vére évente milliók életét menti meg

450 millió év alatt nem könnyű fennmaradni a Földön, de ezeknek az állatoknak sikerült, hála néhány különleges trükknek. Az egyik ilyen az a vér, amely rendkívüli antibakteriális tulajdonságokkal rendelkezik. Az emberek nem éltek olyan sokáig, mint ezek az ősi lények, de gyorsan tanulnak – beleértve azt is, hogyan hasznosíthatják ezeket a tulajdonságokat az életmentés érdekében, még akkor is, ha ez a rákok számára nem túl kedvező.

A tőrfarkú rákok vérének legfeltűnőbb és legkülönlegesebb tulajdonsága az élénk kék színe, amely annak köszönhető, hogy ezek az állatok hemocianint használnak az oxigén szállítására, míg a gerinceseknél a vér vörös színéért a vasalapú hemoglobin felelős. A legtöbb gerinctelenhez hasonlóan a tőrfarkú rákoknál nincsenek fehérvérsejtek, amelyek a fertőzések ellen védekeznének. Ehelyett amőbocitákat használnak, amelyek az Atlanti-óceáni tőrfarkú rák (Limulus polyphemus) esetében olyan tökéletesre fejlődtek, hogy hatalmas orvosi értéket képviselnek.

Az amőbociták és a csodálatos védekezés

A tőrfarkú rákok amőbocitái képesek koagulálni már akkor is, ha a baktériumos szennyeződés mindössze egy billiomod része van jelen. Még ennél is lenyűgözőbb, hogy a reakció mindössze 45 perc alatt megy végbe, szemben az emlősök két napos immunválaszával. A koagulin, az a vegyület, amely ezt a gyors védekezést lehetővé teszi, nélkülözhetetlenné vált az orvosi eszközök és vakcinák tesztelésében a használat előtt. Ezen nélkül az eljárás nélkül sokkal többen halnának meg fertőzések miatt.

Az állatok kihasználása és veszélyeztetése

Sajnos a koagulin mesterséges előállítása még csak gyerekcipőben jár, így évente negyedmillió tőrfarkú rákot fognak be vérükért. A vér egy literje körülbelül 15 000 dollárba kerül, ami komoly ösztönzést ad az iparnak a rákok kihasználására.

Észak-Amerikában a túlzott vadászat miatt a tőrfarkú rákok populációja csökkenni kezdett, és ha ez folytatódik, aggasztó következményekkel kell számolnunk. Az állatvédők és a kutatók érdekében a vérvétel során a rákok vérmennyiségének 30%-át veszik csak el, majd visszaengedik őket az óceánba. Bár elméletileg a rákoknak túl kellene élniük ezt a beavatkozást, úgy gondolják, hogy 10-30% mégis elpusztul a visszaengedés után. Ráadásul azok a nőstények, amelyek túlélik a véradást, gyakran kevésbé szaporodnak.

A tőrfarkú rákok jövője és az alternatív megoldások keresése

Bár a vérük hihetetlen értéket képvisel az orvostudomány számára, a tőrfarkú rákok fennmaradása komoly veszélyben van, ha a jelenlegi trendek folytatódnak. Az új koagulin-szintetikus módszerek kidolgozása és a természetes populáció védelme érdekében tett erőfeszítések kulcsfontosságúak lehetnek a faj megmentésében.

A tudományos közösség és a gyógyszeripar számára az lenne a legfontosabb, hogy minél hamarabb kifejlesszék a koagulin mesterséges változatát, hogy ezzel csökkenthessék a tőrfarkú rákokra nehezedő nyomást, és megvédjék ezeket az ősi lényeket a teljes kihalástól. Csak így biztosíthatjuk, hogy a tőrfarkú rákok vércsodáját továbbra is életmentő célokra használhassuk, anélkül, hogy egy másik faj fennmaradását veszélyeztetnénk.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

New Yorkban egy német sisakokból épített piramissal ünnepelték a háború végét
Galaxisunk egy sokkal nagyobb vonzásmedence része lehet