A hazugságvizsgáló feltalálójának megdöbbentő története, aki megbánta az alkotását
Az 1920-as évek Amerikája a bűnözés aranykorának számított, ahol az alvilági bandák és a szesztilalom uralkodása jellemezte a társadalmi életet. Ebben a világban egy fiatal tudós úgy gondolta, hogy megtalálta a hazugságok felismerésének kulcsát.
John A. Larson, a modern hazugságvizsgáló egyik úttörője, abban a hitben fejlesztette ki a poligráfot, hogy az egyszer és mindenkorra igazságot szolgáltat majd. Azonban az évek során rádöbbent, hogy találmánya nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mi vezetett a hazugságvizsgáló megalkotásához, és hogyan vált az egykor reményteljes eszköz rémisztő igazságszolgáltatási eszközzé?
A poligráf születése: A hazugság felismerésének tudománya?
A hazugságvizsgáló feltalálásának előzményei messzire nyúlnak vissza írja a Smithsonian Magazine. Az ókori Kínában egészen furcsa módszereket alkalmaztak, például nyers rizst adtak a vádlott szájába kihallgatás során. Ha a rizs száraz maradt, az a bűnösség jele volt, mivel a szájszárazságot a hazugsággal összefüggő idegesség jeleként értelmezték. Az a gondolat, hogy a hazugság fizikai jelekkel kimutatható, nem új keletű, Larson már az 1920-as években úgy gondolta, megtalálta erre a legjobb megoldást.
John A. Larson, aki a Kaliforniai Egyetemen szerzett doktorátust élettanból, Berkeley városának rendőrségén kezdett dolgozni. A város rendőrfőnöke, August Vollmer hitt abban, hogy a tudományos módszerek segítségével az igazságszolgáltatás pontosabb és humánusabb lehet. Larson elképzelése az volt, hogy a poligráf, amely egyidejűleg méri a szívritmust, a légzést és a vérnyomást, megbízható eszköz lehet a hazugságok detektálásában. Az ötlet egyszerű volt: a hazugság fizikai reakciókat vált ki, amelyeket a gép érzékelni tud.
A gép bevetése: A poligráf, mint hazugságvizsgáló
Larson első prototípusa egy egyszerű, de hatékony eszköznek tűnt, amelyet 1921 tavaszán mutatott be. A gép, amit “kardiopneumo-pszichogramnak” nevezett el, hamarosan a média figyelmének középpontjába került. Az újságok „hazugságvizsgálónak” nevezték, és az ígérték, hogy minden hazudozót leleplez. Larson gépét hamarosan az egész országban elkezdték használni, és úgy tűnt, hogy a poligráf új korszakot nyithat az igazságszolgáltatásban.
Azonban a géppel kapcsolatban hamarosan felmerültek a kétségek. A poligráf nem volt olyan pontos, mint azt először gondolták. Larson maga is szkeptikus lett, amikor felfedezte, hogy a gép gyakran téved, és ártatlanokat bűnösnek, bűnösöket ártatlannak ítél. Az eszköz, amelyet eredetileg a rendőrségi brutalitás helyettesítésére szántak, sokszor téves eredményeket adott. A hazugság fizikai jeleit gyakran félreértelmezték, és a poligráf pontossága kérdésessé vált.
A poligráf bukása és elterjedése
Bár Larson hamarosan felismerte találmánya korlátait, mások gyorsan átvették és továbbfejlesztették az eszközt. Az 1930-as években egy volt kollégája szabadalmaztatta a poligráf egy új változatát, amely a bűnüldöző szervekben széles körben elterjedt. A hidegháború alatt az amerikai kormány poligráf-tesztekkel próbálta kiszűrni a kommunista szimpatizánsokat és a meleg alkalmazottakat, akik az akkori társadalmi normák szerint veszélyesnek számítottak. Számos ártatlan ember vesztette el állását a pontatlan tesztek miatt, míg a valódi árulók, mint Aldrich Ames, sikeresen átverték a gépet.
Mi maradt a hazugságvizsgálóból?
John A. Larson végül orvosi diplomát szerzett, és élete hátralévő részében pszichiáterként dolgozott. A poligráftól azonban soha nem tudott teljesen elszakadni. Egy ponton azt mondta, hogy találmánya olyan, mint “Frankenstein szörnye”, amelyet nem lehet irányítani vagy megállítani. Bár a poligráf használata az igazságszolgáltatásban fokozatosan visszaszorult, néhány állami és magánszerv még mindig alkalmazza bizonyos körülmények között.
A Smithsonian Intézet végül megmentette Larson eredeti poligráfját a pusztulástól, és ma a modern tudomány kiállítás egyik fő darabja. A gépet hosszú évek munkájával restaurálták, hogy újra bemutatható legyen, de ma már inkább egy történelmi relikvia, mintsem a jövő igazságszolgáltatásának alapja.
A hazugságvizsgáló mítosza
Bár a poligráf létrejötte egykor forradalmi lépésnek tűnt, mára világossá vált, hogy az eszköz nem tud megbízható eredményeket produkálni. A hazugságok tudományos felismerése továbbra is kihívást jelent, és a poligráf inkább a múlt egy érdekes, de téves próbálkozása marad. John A. Larson maga is felismerte találmánya korlátait, és élete végéig sajnálta, hogy a poligráf ilyen széles körben elterjedt.
Érdemes elolvasni:
- A kém, aki kétszer halt meg, de egyszer sem igazán
- Ilyen volt az ókori gyógyítás – a spiritualitás, a természet és a tudomány keveréke
Kiemelt kép: depositphotos.com
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
3200 évvel ezelőtt több civilizáció is egyszerre, rejtélyes módon hullott szét
Egy tokaji szálloda is bekerült Európa legjobbjai közé
Oroszország állatkerti állatokat adott Észak-Koreának a katonákért cserébe
Magyar származású hírességeket idéz meg egy lenyűgöző animációs kisfilm
Ismét adventi vonatokkal utazhatunk a bécsi és zágrábi karácsonyi vásárokra
Egy rabszolga előzhette meg Magellánékat a Föld megkerülésében