Ez az első olyan csontváz, amelyet egy skandináv saga szereplőjeként azonosítottak

„Fogtak egy halottat, és beledobták a kútba, majd kövekkel töltötték meg” – olvashatjuk az 1200-as évek elején íródott Sverris Sagában, amely Sverre Sigurdsson norvég király felemelkedését és uralmát meséli el. Sverre Norvégiát 1184-től egészen 1202-es haláláig irányította, és most egy skandináv, izlandi és ír tudósokból álló csapat bebizonyította: a Kút Embere valóban létezett – a történetben említett kút mélyén frissen elemzett csontokat találtak.

A Kút Embere a saga szerint egy 1197-ben megölt harcos, írja a Science alert ,akit egy vár ostromakor dobtak a kútba, hogy a vízkészletet romlásával ihatatlanná tegyék.  Bár pontos kiléte ismeretlen, valószínűleg az ostrom áldozata lett, talán a kastély védelméért vagy az ostromlók oldalán harcolt. Maradványainak felfedezése egyedülálló, hiszen ez az első olyan eset, amikor egy történelmi személy azonosítása egy ősi saga leírásával egyezik meg.

A csontváz csontjai egyetlen férfitól származnak, akit 1938-ban fedeztek fel a norvégiai Sverresborg várának kútmélyén, Trondheim mellett.

Akkoriban még nem léteztek olyan fejlett elemzőeszközök, mint napjainkban, de mára a tudományos eszköztár bővült. Ennek köszönhetően Martin Ellegaard genomikus, a Norvég Tudományos és Technológiai Egyetem kutatója és csapata úgy döntött, újra megvizsgálják a Kút Emberének csontjait, hogy feltárják élete titkait.

„Ez az első alkalom, hogy egy történelmi forrásban említett személyt valójában azonosítottak” – magyarázza Martin. „Európa szerte számtalan középkori maradvány van, melyeket egyre gyakrabban vizsgálnak genomikai módszerekkel.”

A 2014-es oszteológiai kutatás kimutatta, hogy a csontok egy 30-40 éves férfitól származnak. Martin és csapata most alaposabb vizsgálatot végzett: radiokarbonos kormeghatározás, génszekvenálás és izotópelemzés segítségével próbálták felvázolni a férfi kilétét.

A radiokarbonos kormeghatározás szerint a Kút Embere körülbelül 900 éve halt meg – egybeesve az 1197-es Sverresborg vár ostromának dátumával. Genomikai elemzés kimutatta, hogy valószínűleg szőke vagy világosbarna haja és kék szeme volt, és hogy a mai Vest-Agder területéről, Norvégia legdélibb megyéjéből származott, ami több száz kilométerre fekszik Trondheimtől.

„A munkánk alapja a referenciaadatok megléte” – mondja Ellegaard. „Minél több ősi és modern genomot szekvenálunk, annál pontosabbá válik az elemzés.”

Az izotópelemzés nem csupán a radiokarbonos kormeghatározást támasztja alá, hanem arról is informál, hogy hol és milyen életet élhetett az illető. A Kút Emberének csontjaiból szén- és nitrogénizotópokat vontak ki, amelyek alapján egy tenger gyümölcseiben gazdag étrendre következtethetünk.

Nem ismerjük a nevét, ahogy halálának pontos módját sem; a saga szerint már halott volt, amikor a kútba dobták és kövekkel borították be. De lehetséges, hogy éppen a Sverresborg vár ostromakor vesztette életét. Az eseményt a római katolikus Baglerek, I. Sverre ellenségei hajtották végre, míg a király máshol töltötte a telet. A Baglerek elfoglalták és kifosztották a kastélyt.

„Thorstein Kugad elfogadta a szolgálatot a Baglerekkel, és velük tartott” – így szól a saga. „A Baglerek minden értéket elvettek a kastélyból, majd minden épületet felgyújtottak. Fogtak egy halottat, és beledobták a kútba, majd kövekkel töltötték meg. Mielőtt elhagyták a várat, felszólították a városlakókat, hogy bontsák le a kőfalakat; és mielőtt elvonultak, felégették az összes királyi hajót. Ezután visszatértek a Felvidékre, elégedetten a zsákmánnyal.”

A történet szerint a Baglerek megkímélték az embereket, de mindenük odaveszett, ruházatukon kívül. De vajon minden áldozat megmenekült? Valószínű, hogy nem: a Kút Embere talán maga is egy Bagler volt, akit a vár védői öltek meg.

„A szöveg nem feltétlenül pontos – amit a régészet és a genetika feltárt, sokkal összetettebb képet mutat” – mondja Anna Petersén régész, a Norvég Kulturális Örökség Kutatóintézetétől.

Ez a kutatás kiváló példája annak, hogy milyen erőt jelent az átfogó genomikai adatbázis és a részletes történelmi feljegyzések együttes alkalmazása a múlt titkainak feltárásában. A modern technológiával végzett elemzések új dimenziókat adnak a történelem feltárásához, lehetővé téve, hogy évezredek történeteibe pillantsunk be tudományos precizitással. A genetikai és régészeti módszerek összefonódása olyan összetett kérdésekre is válaszokat adhat, amelyek korábban rejtve maradtak volna. Minden újabb felfedezett csontváz vagy tárgyi lelet újabb részletet ad hozzá egy régi korszak mozaikjához, amelynek apró darabjait eddig hiányosan ismertük. Ez a módszer azonban nem csak a múlt rekonstruálására alkalmas, hanem segíthet megérteni a korabeli társadalmakat, kapcsolatrendszereiket is. A genetika és a történelmi dokumentáció ötvözése így nem csupán elméleti tudás, hanem egyre gazdagabb képet ad arról, honnan származunk, és milyen történelmi folyamatok alakították a mai világot.

Ezt is érdemes elolvasni:

A spanyol Stonehenge: Egy 5000 éves emlékmű előbukkanása a víz alól

Kutatók végre kiderítették egy 17 ezer éve élt csecsemő halálának okát

Kiemelt kép: Depositphotos.com