Miért Csókolózunk? Az Evolúciós Gyökerek a „Gondozó Végső Csókja Hipotézisben” Rejlenek
Az új kutatások szerint a csókolózás eredete a főemlősöknél megfigyelt tisztogató viselkedéshez vezethető vissza, de vajon tényleg így van?
Gondoljunk csak egy ismerkedős találkozóra, amely során a harmadik randevú végén feszültség alakul ki: tekintetek találkoznak, arcok elpirulnak, majd végül valaki megteszi az első lépést – az emberi kultúrában ez a legtöbbször egy csók. De ez a gesztus korántsem egyetemes a főemlősöknél, ami felveti a kérdést: hogyan alakult ki? A csókolózás szabályokhoz kötött, és mélyen beágyazódott társadalmi, kulturális normák szabályozzák, hogy kik és hogyan oszthatnak meg ilyen intimitást. Például a rómaiak többféle csókolási formát különböztettek meg: az osculum volt az arcon adott baráti csók; a basium, amely az ajkakon csattant, a szoros kapcsolatok kifejezője volt, de nem hordozott erotikus töltetet; míg a savium az erotikus vágy kifejezésére szolgált írja az Iflscience.
A csókolózás tehát sokféle érzelem és kapcsolat kifejezésére szolgál, de a kutatók számára továbbra is kérdéses, hogy hogyan vált ennyire meghatározóvá az emberi viselkedésben. Néhány elmélet szerint a csókolózás gyökere az anya és gyermeke közötti gondoskodó kapcsolatban rejlik, esetleg a kisded táplálásában, amikor az anyák előrágott ételt adtak csecsemőiknek. Más elképzelések szerint a csókolózás lehet egy „kompatibilitási teszt”, amely lehetőséget ad a partner biológiai állapotának érzékelésére.
A csókolózással kapcsolatban nehéz az állatvilágban pontos párhuzamot találni.
A csimpánzok és a bonobók ugyan mutatnak hasonló viselkedést, de csak az ő körükben fedezhetők fel olyan mozdulatok, mint az ajakcsücsörítés vagy a szívó mozdulat, amelyeket emberek közötti csókként ismerünk.
Adriano R. Lameira, a Warwicki Egyetem pszichológia tanszékének kutatója szerint a tisztogató viselkedés az evolúció során szociális kötelékeket segített kialakítani, és a csókolózás ezt a szimbolikus gesztust vihette tovább az emberi kapcsolatokba. Szerinte a nagy emberszabású majmoknál a tisztogatás utolsó mozzanata, amely az ajkak enyhe szívómozdulatával jár, akár a modern csókolózás előzménye is lehet. Ezt nevezi „gondozó végső csókja” hipotézisnek, amely azt állítja, hogy a csókolózás evolúciós maradványként őrizte meg ezt a viselkedést.
Lameira kutatása egy lehetséges nyomvonalat nyit a csókolózás eredetének további vizsgálatára, de még mindig csak feltételezéseken alapul. Egy 2015-ös tanulmány például 168 kultúrát vizsgált meg, és kiderült, hogy csupán 46 százalékuk gyakorolja a romantikus csókolózást. Sok őslakos vadászó-gyűjtögető kultúrában nem is csókolóznak, sőt, egyesek undorítónak találják. Mindez arra utalhat, hogy a csókolózás pusztán kulturális jelenség, és nem univerzális emberi viselkedés – sokkal inkább egy nyugati központú szokás, amely néhány kultúrára jellemző.
Ezt is érdemes elolvasni:
Mi történik, ha eltűnnek a csúcsragadozók? Teljes ökológiai katasztrófa…
A majmok legalább annyira le tudnak részegedni, mint az emberek
Kiemelt kép: Depositphotos.com
