Hogyan keresik a potenciálisan lakható bolygókat a csillagászok?
A csillagászok azon exobolygók esetében, amelyeknél felmerül az élet fenntartásának lehetősége, először az úgynevezett lakhatósági zónára összpontosítanak. Ez a zóna egy csillag körül helyezkedik el, ahol elegendő energia jut el hozzájuk ahhoz, hogy folyékony víz legyen a felszínükön.
Azonban a lakhatóság kérdése ennél összetettebb. Egy zsúfolt csillagkörnyezetben a lakhatósági zónában lévő planéták különböző objektumok, illetve szupernóva-robbanások miatt veszélybe kerülhetnek, amelyek károsíthatják légkörüket vagy ki is lökhetik őket saját rendszerükből, számolt be a Universe Today.
Exobolygók keresése
Az új kutatások a Föld körüli 10 parszekes régió – 1 parszek nagyjából 3,26 fényévnyi távolságot jelöl – 84 lakhatósági zónával rendelkező csillagrendszerének fenyegetettségét vizsgálják. Bár már több mint 4500 exobolygót találtak a csillagászok, közülük mindössze 150 helyezkedik el a zónában.
A TRAPPIST-1 egy nagyon alacsony hőmérsékletű törpecsillag, amely körül 7 exobolygó is kering. NASA/JPL, Caltech
Az utóbbi évek kutatásai a lakhatósági zóna két kategóriáját különböztetik meg. Az optimistának becslés tágabb teret nyújt, a konzervatív pedig szigorúbb feltételeket szab. A kutatók két mutatót dolgoztak ki: a Nap-hasonlósági indexet (SSI), amely a mi Napunkhoz viszonyítja a csillagokat, és a Szomszédsági-hasonlósági Indexet (NSI), amely a mi lakhatósági zónánkkal való összevetésére szolgál. Az eredmények szerint számos lakhatósági zónával rendelkező rendszer hasonlósága magas, ám az egyes csillagok eltérései miatt az SSI-értékek változatosak.
A kockázati tényezők
A szupernóva-robbanások, különösen a nagytömegű csillagok esetében, súlyos kockázatot jelentenek a potenciálisan lakható exobolygók számára, mivel nemcsak elvesztehetik légkörük egy részét, hanem akár DNS-károsodást okozhatnak a felszíni életformákban.
A WASP-107b exobolygó egy gázóriás, amely egy rendkívül aktív K-típusú fősorozatú csillag körül kering. A csillag mintegy 200 fényévre van a Földtől. Illusztráció: ESA/Hubble, NASA, M. Kornmesser
A kutatók szerint kiemelt kockázattal jár egy túlzottan zsúfolt szomszédság is, ugyanis minél több csillag van egy régióban, annál nagyobb az esélye, hogy közeli találkozások vagy szupernóvák teszik lakhatatlanná ezeket a világokat. A HD 165155 például nagyobb kockázatnak van kitéve, mivel ötmilliárd éven belül valószínűleg találkozni fog egy másik csillaggal.
És bár az élet megjelenhet a lakhatósági zónákban, fennmaradása kérdéses, mert könnyen lehet, hogy egy bolygó nem lesz mindig lakható. Az olyan jövőbeli teleszkópok, mint a Nancy Grace Roman űrtávcső, segíthetnek ennek a feltérképezésében, hogy a kutatók még többet tudjanak meg a lakhatóság tényezőiről és az exobolygók környezetéről.
Érdemes elolvasni:
