Mentális térkép a levegőben: így használják a vándormadarak a Föld mágneses terét GPS-ként
A vándormadarak úgy tűnik képesek GPS-ként használni a Föld mágneses terét.
Az énekes nádiposzáta nemcsak iránytűként érzékeli a Föld mágneses terét – képes kiszámítani a saját koordinátáit egy mentális térképen. Számos vándormadár használja a Föld mágneses terét tájékozódásra, de egyes fajok képesek a tér különböző részein található mágneses mezőkből nyert információk alapján nagyjából meghatározni saját helyzetüket is.
Az énekes nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus) úgy tűnik, hogy a mágneses mezők és a Föld alakja közötti távolságok és szögek alapján képes meghatározni földrajzi pozícióját írja a New Scientist. A kutatás eredményei szerint a madarak ezt a mágneses információt „GPS-ként” használják, amely nemcsak azt jelzi nekik, merre kell haladniuk, hanem azt is, hogy hol tartózkodnak jelenleg – mondja Richard Holland, a Bangor Egyetem kutatója.
„Amikor mi utazunk, van egy térképünk, amely megmondja, hol vagyunk, és egy iránytűnk, amely megmutatja, melyik irányba induljunk, hogy elérjük a célunkat” – mondja. „Nem gondoljuk, hogy a madarak ugyanolyan pontossággal vagy részletességgel ismernék az egész Földet, de képesek érzékelni, hogyan változnak a mágneses jelzések, ahogy végighaladnak szokásos útvonalukon – vagy akár akkor is, ha attól jelentősen eltérnek.”
A mágneses mezők titkai: Hogyan érzékelik a vándormadarak saját helyzetüket?
A tudósok évtizedek óta tudják, hogy a vándormadarak a Nap, a csillagok és a Föld mágneses tere alapján tájékozódnak, ám az irány meghatározása egy iránytűvel egészen más, mint pontosan tudni, hol helyezkednek el a világban. A szakértők még mindig vitatják, hogy a madarak hogyan képesek meghatározni saját pozíciójukat.
Florian Packmor, a Németországi Alsó-Szászországi Watt-tenger Nemzeti Park Hatóságának kutatója feltételezte, hogy a madarak képesek érzékelni a mágneses mező részleteit globális helyzetük meghatározásához. Arra gyanakodott, hogy a mágneses inklinációt (a Föld felszínéhez viszonyított mágneses vonalak szögének változása) és a mágneses deklinációt (a földrajzi és mágneses pólusok iránya közötti eltérést) használhatják pontosabb helymeghatározáshoz.
Ennek tesztelésére Packmor, Holland és kollégáik 21 felnőtt nádiposzátát fogtak be az Ausztriában, Illmitzben fekvő vonulási útvonalukon. A madarakat ideiglenesen külső röpdékbe helyezték, ahol egy Helmholtz-tekercs segítségével megzavarták a mágneses mezőt, mesterségesen megváltoztatva az inklinációt és deklinációt úgy, hogy az a 2600 kilométerrel távolabb fekvő oroszországi Neftekamszk pozíciójának felelt meg.
„Ez teljesen eltér a szokásos irányuktól” – mondja Packmor.
Ezután a kutatók speciális ketrecbe helyezték a madarakat, hogy tanulmányozzák vonulási ösztönüket, és két, a mágneses mező változásairól mit sem tudó független kutatóval rögzíttették, hogy melyik irányba indulnak. A módosított mágneses térben a madarak többsége nyugat-délnyugat felé próbált repülni, mintha meg akarna térni az oroszországi vonulási útvonalára. Ezzel szemben a madarak az eredeti, zavarmentes osztrák mágneses térben dél-délkelet felé indultak volna.
Ez arra utal, hogy a madarak a mágneses inklináció és deklináció alapján azt hitték, már nem Ausztriában vannak, hanem Oroszországban – magyarázza Packmor.
Hogyan érzékelik helyzetüket a madarak a mágneses tér alapján?
„Természetesen nem tudják, hogy Oroszországban vannak, de érzik, hogy túlságosan északra és keletre kerültek ahhoz képest, ahol lenniük kellene” – mondja Holland. „Ebben az esetben az iránytűrendszerüket használják, hogy megpróbálják délnyugat felé korrigálni útjukat.”
Ennek ellenére még mindig nem teljesen értjük, hogy milyen neurológiai mechanizmusok teszik lehetővé, hogy a madarak érzékeljék a Föld mágneses terének ezen aspektusait.
„Ez fontos lépés annak megértésében, hogy a mágneses térképek hogyan működnek az énekesmadaraknál – különösen a nádiposzátánál” – mondja Nikita Chernetsov, az Orosz Tudományos Akadémia Szentpétervári Zoológiai Intézetének munkatársa, aki nem vett részt a kutatásban.
A kutatás ugyan megerősíti, hogy a nádiposzáták a mágneses mezőket használják a helymeghatározáshoz, de ez nem jelenti azt, hogy minden madár így működik – teszi hozzá.
A madarakat a kutatás után két-három héttel szabadon engedték, ekkor folytathatták a megszokott vonulási útvonalukat – mondják Packmor és Holland. Az egyik madarat egy évvel később ismét befogták, ami azt jelzi, hogy a kutatás nem akadályozta őt sikeres vonulásában.
Ezt is érdemes elolvasni:
Az első világháborús kutya, aki 17 csatát járt meg, és kitüntetéseket is szerzett
A bohóchalak megszámolják egymás csíkjait, hogy kiszűrjék a hívatlan vendégeket
Kiemelt kép: Depositphotos.com
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Hipnózis: Mágia vagy tudomány?
Egyre több a megszállott: az ördögűzések új aranykorát éljük?
Mars: elképesztő felfedezés, vizet találhattak a tudósok
Honnan ered a dollárjel?
Antarktisz: mindent megváltoztathat a 90 millió éves, döbbenetes felfedezés
A hullavirágok átható halálszaga molekuláris magyarázatot kapott