Csak mostanra sikerült megfejteni a világ legfurcsább uborkaféléjének titkát

A természetben a növények néha meglepő módszerekkel biztosítják be túlélésüket. Az egyik ilyen rendhagyó képességgel megáldott faj az Ecballium elaterium, azaz a magrugó vagy pukkantyú nevű uborkaféle, amely a lehető legfurcsább módját választotta ahhoz, hogy szó szerint szétszórja utódait a világban.

A magrugónak nincs szüksége szélre a magok terjesztéséhez, mint sok más növényfajnak, mivel egy tudományos szempontból meglehetősen sajátos technikát alkalmaz. Amikor elérkezik az ideje, hogy teret adjon a következő generációnak, akár 10 méteres távolságra is kilőheti magjait egy nagy nyomású folyadéksugár segítségével.

Egyedülálló képesség a növények között, amit már a rómaiak is feljegyeztek

Ez a stratégia nemcsak a magok terjesztését biztosítja, hanem csökkenti az utódok közötti versenyt is, így növelve a túlélési esélyeket, írja az IFLScience.

A Manchesteri és Oxford Egyetem kutatói nemrégiben nagysebességű kamerákkal vizsgálták meg, hogyan szórja szét magjait ez a különleges növény, amely az egész növényvilágban egyedülálló módon terjeszti a következő generációt.

ecballium elaterium magrugó uborkaféle furcsa

Illusztráció. Kiemelt kép: depositphotos.com

A kutatók nagy sebességű kamerákkal, CT-vizsgálatokkal és időzített felvételekkel tanulmányozták a növény “működését”, és négy fő szakaszt azonosítottak a magok kilövésének folyamatában.

Az első és leghosszabb lépés során a termés hetek alatt megtelik egy nyálkás folyadékkal. Az utolsó napokban a folyadék egy része a szárba kerül, amely ettől hosszabbá, vastagabbá és merevebbé válik, és pontosan 45 fokos szögbe állítja a növényt. A végső szakaszban a szár elválik a terméstől, gyorsan visszacsapódik, a termés pedig ellenkező irányba lövi ki a magokat.

Nagyon is hatásos a furcsa uborka trükkje

Ez a mechanizmus teljesen egyedi a növényvilágban. A magok a kilövés sorrendjében különböző távolságokra kerülnek, 2 és 10 méter között szóródva szét egy kör alakú területen.

A furcsa uborka már az ókori Rómában is ismert volt. Idősebb Plinius író feljegyzései szerint ha a termést a kilövés előtt megvágták, a magok olyan erővel lökődtek ki, hogy akár szemsérülést is okozhattak. Mára a növény olyannyira elterjedt, hogy sok helyen gyomnövényként tartják számon.

Bár növényhez képest meglehetősen szokatlan a jelenség, a magrugó hatékonyságát nem lehet megkérdőjelezni.