Így néz ki a sarki fény a világűrből nézve
A sarki fény már földről nézve is lenyűgöző élmény, de vajon milyen lehet madártávlatból nézve? Don Pettit, a NASA veterán űrhajósa megosztotta, milyen az aurorát a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetéről szemlélni.
A felvételen az űrállomás szerkezeti elemei sötét sziluettként láthatók a sarki fény ragyogó zöldjében. Míg az északi fény 100–300 km magasságban alakul ki, az ISS közel négyszer magasabban, 370 és 460 km között kering a Föld körül. Don Pettit, aki 69 évesen a NASA legidősebb aktív űrhajósa, harmadik küldetése során újra lenyűgöző fotókat és videókat mutat be. Több mint 300 napos űrbeli tartózkodása alatt különösen híressé vált a Földet és az északi fényt megörökítő művészi képeiről, írja a Daily Mail.
Flying over aurora; intensely green. pic.twitter.com/leUufKFnBB
— Don Pettit (@astro_Pettit) January 6, 2025
Sarki fény akkor jön létre, amikor a Napból érkező töltött részecskék összeütköznek a Föld légkörében található gázmolekulákkal, amelyek ennek hatására ragyogni kezdenek. Az ISS azért képes az aurora fölött áthaladni, mert az alsó rétegei mindössze 100–130 km magasan találhatók. Ugyanakkor a legerősebb geomágneses viharok alkalmával az aurora több ezer kilométer magasba is felnyúlhat, elérve az űrállomás pályáját.
Pettit videójában a fénylő városok és a zöld fény különleges látványt nyújtanak. A zöld színt az oxigénmolekulák gerjesztése okozza, míg a kék és rózsaszín árnyalatokat a nitrogén adja. Az aurora általában a sarkkörök közelében látható, mivel a Föld mágneses mezeje a töltött részecskéket az északi és déli pólus felé tereli. Azonban amikor a Napból koronakidobódások történnek, hatalmas részecskefelhők érkeznek a Földre, és látványos aurorák jelennek meg a délebbi szélességeken is.
Január elején rendkívüli koronakidobódások és X-osztályú napkitörések okoztak szokatlanul erős geomágneses viharokat. A NASA figyelmeztetett, hogy ezek a napkitörések hatással lehetnek a rádiókommunikációra, az elektromos hálózatokra és az űrhajókra, de jelentős zavarokra szerencsére nem került sor. A Nap jelenleg 11 éves aktivitási ciklusának csúcspontján van, így a napfoltok, napkitörések és ragyogó aurorák száma továbbra is magas maradhat. Ez az intenzív napszél pedig számos lehetőséget teremt arra, hogy az űrhajósok még több lenyűgöző felvételt készítsenek bolygónk egyik legcsodálatosabb jelenségéről, a sarki fényről.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
A Fekete Lovag műhold – 13 ezer éve figyelnek minket, vagy csak egy Föld körüli űrszikla?
Az utolsó magyarországi boszorkányper vádlottja jó okkal vallotta magát bűnösnek
Egy tanulmány szerint az olyan exobolygók is lakhatók lehetnek, amelyeken nincs lemeztektonika
Nem sokon múlott, hogy nem Washington lett az Egyesült Államok fővárosa
A finnek szerint Ukrajna egyetlen biztonsági garanciája a NATO-tagság
Akár szabad szemmel is láthatjuk a Marsot, ráadásul egész januárban