Minél gyorsabban olvad az Antarktisz jege, annál több vulkánkitörésre kell számítanunk

Az Antarktisz jege alatt több mint száz vulkán szunnyad, és ha a jég olvadása csökkenti a rájuk nehezedő nyomást, az akár kitöréseket is előidézhet. Egy új tanulmány szerint ennek veszélye attól függ, milyen gyorsan veszíti el a jégtakaró a súlyát.

Az ember okozta felmelegedés számos természeti katasztrófát súlyosbít, amelyre a legfrissebb példa a Los Angelesben tomboló tűzvész. Ráadásul úgy néz ki, hogy jó néhány vulkánt is magunkra szabadíthatunk, ugyanis az Antarktisz és Grönland hatalmas jégtakarói olyan nehezek, hogy jelentősen összenyomják az alattuk lévő talajt. Néhány terület még ma is emelkedik, miután 10 ezer évvel ezelőtt megszabadult a gleccserek súlyától. Ez a hatalmas nyomás pedig a föld mélyén lévő magmakamrák viselkedésére is hatással van, derül ki az IFLScience beszámolójából.

Az Erebus, az Antarktisz legrégebbi és jelenleg legaktívabb vulkánja. Fotó: Wikimedia Commons

Egy új tanulmány szerint azonban jobban meg kellene értenünk, milyen módon befolyásolja a vulkáni aktivitást a jégveszteség. A patagóniai jégtakaró visszahúzódása a legutóbbi jégkorszak végén a vulkanikus tevékenység megugrását idézte elő. Vajon a jelenlegi olvadás is hasonló következményekkel járhat? A Föld kérgében bekövetkező nyomásváltozás, legyen az csökkenés vagy növekedés repedéseket okozhat, amelyeken keresztül a magma a felszínre törhet, különösen sekélyebb kamrák esetén. Ráadásul, ha a lefelé irányuló nyomás egy bizonyos szint alá csökken, a magmában oldott víz és szén-dioxid buborékokat képez, növelve a kamra belső nyomását, ami kitörést idézhet elő.

A kutatók eddig óvatosak voltak annak megítélésében, hogy mekkora olvadás idézheti elő a vulkáni aktivitást, és milyen valószínűséggel történhet mindez. A közvetlen kísérletek ebben az esetben nemcsak technikai, hanem etikai akadályokba is ütköznének. Allie Coonin, a Brown Egyetem doktorandusza, és csapata számítógépes modellezéssel vizsgálta a Nyugat-antarktiszi jégtakaró és az alatta elhelyezkedő vulkánok viselkedését. Bár a Nyugat-antarktiszi jégtakaró kisebb, mint az Antarktisz keleti részén találhatók, a szakértők szerint könnyebben összeomolhat, mégis ritkán veszik figyelembe, hogy egy aktív vulkanikus területen helyezkedik el.

A Nyugat-antarktiszi Hasadékrendszer a világ egyik legnagyobb vulkáni területe, amely körülbelül a dinoszauruszok kihalásának idején kezdett kialakulni. Bár keveset tudunk a nehezen megközelíthető régióról, a kutatók bazalt tulajdonságait modellezték a környékről, és feltételezték a víz és a szén-dioxid jelenlétét. A modell szerint ahogy a jég olvad, a magmakamrákban csökkenő nyomás kitöréseket válthat ki. Ráadásul a jég olvadásának gyorsasága befolyásolja, mekkora magma szabadul fel, és mennyi hő keletkezik. Például ha egy 1 kilométer vastag jégtakaró 300 év alatt olvad el 3 ezer év helyett, 50 millió tonnával több anyag juthat a légkörbe.

Még a lassabb olvadás is hozzájárul a vulkáni aktivitás növekedéséhez, és a kutatók szerint a jelenlegi globális felmelegedés hatásai még évszázadokig vagy évezredekig befolyásolhatják a Nyugat-antarktiszi Hasadékrendszer vulkánjait. A vulkáni hő tovább olvasztja a jégtakarót alulról, felgyorsítva annak mozgását az óceán felé, miközben csökken a súrlódás. Ez az ördögi kör egyre több kitöréshez és további olvadáshoz vezethet.

Érdemes elolvasni:

• Mi történne, ha zölddé formálnánk a Szaharát?
• Kezd elszabadulni a pokol? Egy éghajlatváltozást szimuláló rendszer sem tudja követni, ami a bolygón történik
• Olyan ember alkotta dolgot találtak a Föld legmélyebb pontján, amely jól mutatja a pusztításunk mértékét