Még a bőre is megmaradt ennek a 183 millió éves fosszíliának
Egy rendkívül jól megőrzött, 183 millió éves plesioszaurusz fosszília eddig ismeretlen részleteket tárt fel erről az ősi tengeri hüllőről. A kutatók felfedezték, hogy a hosszú nyakú ragadozó testét mozaikszerűen elrendeződő sima bőr és pikkelyek borították, amelyek valószínűleg segítették a gyors úszásban és a tengerfenéken való mozgásban.
Kivételesen jól fennmaradtak a lágyszövetek
Miguel Marx, a tanulmány vezető szerzője szerint a fosszilizált lágyszövetek – például a bőr és a belső szervek – rendkívül ritkák a kövületek között. A Németországban, Holzmaden közelében talált, alsó jura kori maradvány különleges jelentőségű, mivel teljes formában fennmaradt, így a kutatók először tudták részletesen vizsgálni a plesioszaurusz bőrszövetét. Az állat farka és mellső uszonya körül megmaradt bőr nyomai páratlan betekintést nyújtanak ezen kihalt tengeri hüllők anatómiájába.
Kifejezetten jól fennmaradtak a 183 millió éves fosszília lágysejtjei. Fotó: Klaus Nilkens/Urwelt-Museum Hauff
A vizsgálatok során pigmentsejteket – köztük melanoforokat és keratinocitákat – azonosítottak, valamint a bőr három rétegét: a stratum corneumot (külső hámréteg), a stratum spinosumot (középső réteg) és a stratum basale-t (legbelső réteg). Az uszonyokon lévő pikkelyek pedig azt sugallják, hogy míg a test és a farok sima bőrrel rendelkezett, a végtagok pikkelyesek voltak, ami segíthetett a sekély tengerfenéken való mozgásban.
Alkalmazkodás az ősi tengeri élethez
A kutatók szerint a sima bőr és pikkelyek kombinációja fontos szerepet játszhatott a plesioszauruszok életmódjában. A hidrodinamikai bőr lehetővé tette, hogy gyorsan ússzanak és hatékonyan vadásszanak halakra és tintahalakra, míg az uszonyokon lévő pikkelyek a durvább tengerfenéken való mozgást segíthették.
Miguel Marx elmondta, hogy “eredményeink segítenek pontosabb rekonstrukciókat készíteni a plesioszauruszok külsejéről, ami már több mint 200 éve kihívást jelent a tudomány számára. A kivételesen jól megőrzött németországi fosszília pedig rávilágít arra, hogy a lágyszövetek milyen fontos betekintést nyújthatnak ezeknek a rég kihalt állatoknak a biológiájába.”
A felfedezés nemcsak a plesioszauruszok életmódjának jobb megértéséhez járul hozzá, hanem segíthet rekonstruálni az evolúciós alkalmazkodásokat, amelyek lehetővé tették a fajok túlélését és fejlődését a múltban. A kutatók hangsúlyozták, hogy a fosszíliák és az ősi világ rekonstruálása révén jobban megérthetjük a Föld történetét és azokat a környezeti változásokat, amelyek befolyásolták a fajok fejlődését. “Hihetetlen élmény volt vékony szeleteken keresztül megfigyelni a fosszilizálódott bőrsejteket. Szinte olyan érzés volt, mintha egy modern bőrmintát néznék” – tette hozzá Marx.
Érdemes elolvasni:
