A magyar kettős ügynök, aki leleplezte a NATO elleni legnagyobb kémhálózatot

Belovai István alezredes a ’70-es és ’80-as években a Magyar Honvédség Katonai Felderítő Szolgálatánál dolgozott, ám hamarosan úgy döntött, hogy oldalt vált, és kettős ügynökként az amerikaiaknak kezdett kémkedni.

Kollégái között A Patkány néven ismert magyar CIA-ügynök felbecsülhetetlen károkat okozott a magyar hírszerzésnek. Belovai soha nem ismerte el a vádakat, sőt, önéletrajzában azt vallotta, hogy fontos szerepet játszott a harmadik világháború kitörésének megakadályozásában és a NATO elleni legnagyobb kémbotrány leleplezésében.

Belovai 1938-ban látta meg a napvilágot egy csendes, dél-alföldi faluban, Csanádapácán. Édesapja kötélgyártóként dolgozott, és valószínűleg soha sem sejtette, hogy fia az ország leghírhedtebb kettős ügynökévé válik, sőt, még az Egyesült Államokba is eljut. Az általános iskola után néhány évig a családi gazdaságban dolgozott, majd behívták katonai szolgálatra.

Kiemelkedő teljesítménye miatt felettese ajánlására részt vehetett egy kétéves tisztképző programban, amit kitűnő eredménnyel végzett el. Kiváló nyelvérzékkel rendelkezett, angolul és olaszul is megtanult, mielőtt 1973-ban befejezte tanulmányait a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián. Ezt követően pedig nagyono gyorsan megmászta a langlétrát.

Belovai István. Fotó: oroshaza.com

Belovai önéletírása szerint már a hetvenes évek végén foglalkoztatta a gondolat, hogy kapcsolatba lépjen a CIA-val, ám a terv megvalósítására néhány évet várnia kellett. Minden 1975 nyarán kezdődött, amikor a nyugatnémet hírszerzésen keresztül többször is szigorúan titkos NATO-dokumentumok érkeztek az asztalára.

Ezek között harci terveket, nukleáris fegyverek helyzetéről és mozgásáról szóló információk, valamint csapatok, repülőgépek és harckocsik mozgási adatait tartalmazó anyagok is voltak. Belovai döntése, hogy átáll az amerikaiak oldalára, abból fakadt, hogy felismerte, ezek az érzékeny információk végül a Szovjetuniónál kötnek ki. Önéletrajzában elmondta, hogy komolyan tartott a harmadik világháború kitörésétől.

A The Christian Science Monitor című lapnak adott interjújában a néhai kettős ügynök ezzel indokolta motivációit:

A szovjetek birtokában voltak az összes létfontosságú információnak, és támadásra készültek a Nyugat ellen. Ennek következménye vagy kapituláció, vagy nukleáris válaszcsapás lett volna. Én ezt szerettem volna megakadályozni.

Belovai először 1982-ben lépett kapcsolatba a CIA-val, amikor Londonban dolgozott a magyar nagykövetség katonai attaséjaként és hírszerzőtisztjeként. Elmondása szerint végig Magyarország érdekeit tartotta szem előtt, amikor az amerikaiak tudomására hozta a hírhedt Conrad-kémbanda tevékenységét, amely az egyik legsúlyosabb kémügy volt a NATO ellen.

Több mint 30 ezer szigorúan titkos dokumentumot adtak át a magyar és a csehszlovák kommunista kormányoknak, amelyeket aztán Moszkvába és a szovjet KGB-hez továbbítottak. Belovai volt az első, aki ezeket az anyagokat lefordította és értékelte, így hozzájárulva az ügy felgöngyölítéséhez.

Azonban nem ünnepelhette sokáig a sikerét, mert 1985-ben a magyar katonai elhárítás letartóztatta a Keleti pályaudvaron, miközben egy CIA-dokumentumot vett át. Kiderült, hogy a magyar hírszerzés már egy évvel korábban megindította ellene a nyomozást hazaárulás gyanújával.

A Conrad-ügy felfedése mellett jelentéseket küldött a CIA-nak a londoni Magyar Katonai Hírszerző Állomáson dolgozó kollégái tevékenységéről is. Ezen kívül részletes információkat adott át a magyar hírszerzés működéséről, valamint a belügyminisztérium legbizalmasabb ügyeiről.

Hiába leplezte le a NATO-t fenyegető legnagyobb kémbotrányt, Magyarországon mégis árulónak tekintették. A katonai bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte hazaárulásért és az állam ellen elkövetett legsúlyosabb kémkedési ügy miatt. Meglepő módon 1990-ben Göncz Árpád akkori köztársasági elnök kegyelmet adott neki.

Szabadulása után megtudta, hogy a belügyminisztérium kezdetben halálbüntetést akart kiszabni rá. Biztonsági megfontolásokból az Egyesült Államokba menekült, ahol Denverben telepedett le, és ott élt haláláig, 2009-ig. Bár az amerikai kormánytól katonai nyugdíjat kapott, Magyarország soha nem részesítette rehabilitációban. Haláláig kitartott amellett, hogy ő nem áruló volt.

„Sosem voltam áruló. Én voltam Magyarország első NATO-katonája.”

A rendszerváltás után Magyarország külpolitikája jelentősen átalakult, és egyre inkább a NATO-tagság felé kezdett közeledni. A folyamat azonban több mint egy évtizedig tartott, és hazánk csak 1999. március 12-én vált a katonai szövetség teljes jogú tagjává.

Ha ezt a cikket angolul is szeretnéd elolvasni vagy megosztani, kattints ide: Daily News Hungary

Érdemes elolvasni:

• CIA-dokumentumok: szándékosan elhallgatták az idegen invázióról szóló kutatásokat
• Adorján János: Az első magyar pilóta, aki saját repülőgépével emelkedett a magasba
• A trianoni békeszerződéssel kapcsolatban számos tévhit látott napvilágot