Mesterséges intelligenciával fordítanák le a mezopotámiai ékírásos táblákat
Bármilyen gyorsak és képzettek legyenek a történészek, jelenleg is több mint félmillió ékírásos tábla vár arra, hogy lefordítsák őket.
Ez pedig hatalmas feladat. Az ősi nyelv ék alakú piktogramokon alapul, és több mint ezer egyedi karaktert tartalmaz, amelyek koronként, földrajzilag és az egyes írók szerint változnak. Az ékírás körülbelül 5 ezer évvel ezelőtt keletkezett Mezopotámiában, a mai Irak területén. Ez egyike a négy ismert ősnyelvnek, vagyis olyan írásrendszereknek, amelyek nem tartalmaznak más nyelvekből származó ismert hatásokat, írja a Discover Magazine.
Néhány lefordított ékírásos tábla olyan egyszerű dolgokat tartalmazott, mint egy szállítmányozás leltárkönyve, míg mások sokkal nagyobb hatásúak, mint például a Gilgames eposz, az első ismert írott irodalmi mű körülbelül 4 ezer évvel ezelőttről. Ezek a fordítások, amelyeket viszonylag kevés, a nyelvet ismerő személy készített, sok munkát, és némi találgatást igényeltek. Az ilyen összetett szövegek megfejtése tökéletes feladat lenne a számítógépek, vagy akár a mesterséges intelligencia számára. A Cornell Egyetem néhány kutatója is így gondolta, akik a Tel Aviv-i Egyetem munkatársaival közösen létrehoztak egy rendszert, amely pontosan ezt teszi.
Ez éppen egy adásvételi szerződés, de ugyanilyen formában már jegyeztek fel vicceket a sumérok
Forrás: Wikimedia Commons
A kutatócsoport olyan rendszert fejlesztett ki, amely leküzdi a fordítás számos akadályát, amelyet a variációk jelentenek. Hadar Averbuch-Elor, a Cornell informatika professzora, a kutatás vezetője szerint az ókori világban a karakterformák hatalmas változatosságot mutatnak. „Még ugyanazon karakter esetében is változik a megjelenés az idők során, így nagyon nagy kihívást jelent, hogy gyorsan meg tudjuk fejteni, mit is jelent valójában az adott karakter.”
A számítógépes rendszer beolvassa az agyag ékírásos táblákról készült fényképeket, majd a képeket számítással egymásra helyezve kiigazítja azokat a képeket, amelyek hasonló jellemzőkkel rendelkeznek, és amelyek jelentése ismert. A ProtoSnap névre keresztelt rendszer onnan kapta a nevét, hogy a rendszer automatikusan összehangolja a két képet, amíg azok digitálisan a „helyükre nem kattannak”. A kutatók ismertették, hogy a már ismert karakterek segítségével a rendszer betanítható arra, hogy a későbbiekben más karakterek közötti hasonlóságokat is észrevegyen. A rendszer ezután sokkal jobban teljesített még a ritka, vagy sok eltérést mutató ékírásos karakterek felismerésében, mint a korábbi mesterséges intelligenciával történő próbálkozások.
Ez az előrelépés segíthet a táblaolvasás automatizálásában, így rengeteg időt lehetne megtakarítani azzal, nagymértékben felgyorsítva a fordítási folyamatot, és végső soron a világ számára is hozzáférhető lennének ezek az ókori írások. Ráadásul a kutatóknak is segíthetne jobban összehasonlítani a különböző korokból, városokból és szerzőktől származó írásokat. Yoram Cohen professzor, a tanulmány társszerzője szerint kutatásuk alapja az a cél, hogy tízszeresére növeljék a rendelkezésünkre álló ókori forrásokat. „Ezáltal először lesz lehetőségünk nagy mennyiségű adat kezelésére, ami rengeteg új információt jelent az ókori társadalmakról, azok vallásáról, gazdaságáról, társadalmi és jogi életéről.”
Valószínű azonban, hogy rengeteg lefordított táblán a föntebb említett hétköznapi dolgok fognak szerepelni, a kutatók számára viszont épp ezért lehet izgalmas, hogy sosem tudhatják, mikor ütik meg a főnyereményt.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
