A Netflix klasszikus akciófilmet mutatott be egy innovatív elemmel. Kis leszámolás nagy Tokióban, avagy drágán add a halálod!
A hős bérgyilkos.
Egész életében ezt csinálta. Az élete egymás utáni halálos küldetések, vérrel festett falak, összetört autók, és hátrahagyott, élettelen testek komor kollázsa. Egyetlen barátja, családtagja, mentora eligazítója – a kiismerhetetlen állú és mindig imádnivaló Woody Harrelson – akitől küldetéseit kapja és akihez minden sikeres gyilkosság után visszatér. Hideg és precíz zsoldos, akinek egyetlen feltétele van csak:
gyermeket soha.
De, úgy fest, a hideg bérgyilkosok is kiégnek néha. Micsoda pech, hogy a kiégés és a pályaelhagyás egyre vonzóbb gondolata pont akkor fészkeli magát hősünk fejébe, amikor végzetes csapdába kerül – olyan mérget juttatnak a testébe, ami egy nap alatt végez vele.
Egyetlen rendületlen, kíméletlen, száguldó, végetnemérő nap alatt kell eljutnia gyilkosáig vérszomjas jakuzák holttestén át, hogy bosszút álhasson rajta, saját magáért.
Partnere egy japán tinilány, aki két kamaszos káromkodás között néha bekötözi a sebeit, és egyébként nagyon felnéz rá egy-egy lövöldözés közben.
A történet második felében pont az történik, amire számítunk.
Véres bandaháború 5: A bosszú napja
És ha most arra kérném Kedves Olvasómat, hogy látatlanul osztályozza a szóban forgó filmet, valószínűleg az alábbi két tippje volna.
- Ez a film a 90-es évek elején készült. Akkor pont ezt szerettük: a hideg, de eszméletlenül vagány gyilkost a gyerek közelsége emberivé formálja. Valódi kapcsolódás, odaadás, áldozat. Kissé már meghaladtuk azóta ezeket a kliséket, de akkor őszintén rajongtunk érte.
- Ez a film mai, és egyértelműen a 90-es évek kliséire épít, benne Jean Reno fél életművével és egy kis John Wick-kes hangulattal. B film, trash, de az a feladata, hogy rossz legyen. Régi sztárok, nosztalgia: és épp ettől jó és élvezetes.
Nos, egyik sem talált. A filmet szeptember 10-én mutatta be a Netflix és kifejezetten komolyan gondolták. Márpedig – gondolhatja Kedves Olvasóm – kell, hogy legyen benne valami, amivel egy ilyen sablonsztorit el akartak adni. Valami extra, a meglehetősen ernyedt alapötleten kívül.
Hát persze, hogy van – felelném – hisz a sablonakciófilm sablonakcióhőse ebben az esetben nő.
És akkor minden innovatív elemről be is számoltam.
Gyilkos leszámolás 2: A kegyetlen kommandó visszaüt
Pedig ez a nő ráadásul nem is akárki, hanem egy igen sokoldalú színésznő, Mary Elizabeth Winstead, a Cloverfield Lane 10, a Scott Pilgrim a világ ellen, Az ember, aki mindent tudott és a Fargó sorozat sztárja. A címbeli Kate szerepében felveszi Bruce Willis véres trikóját, Jean-Claude Van Damme elpirulna rugásaitól, Keanu Reeves rácsodálkozna ismétlő lövéseire és elirigyelné szigorú-értetlen tekintetét, amivel végigpásztáz fél Tokiónyi jakuzaholttesten.
Kép: Netflix
De vajon attól, hogy egy közepes dimanikájú, klisés akciófilm hőse nem férfi, hanem nő, jó lesz az a film?
Vajon tényleg arra van szükség, hogy a filmekben olyan 20. századi férfiideálok rohangáljanak női testben, amiket már nem övez más a 21. században, mint visszatekintő nosztalgia-öröm, vagy őszinte, politikamentes unalom?
De talán túl szigorúak vagyunk.
A megfelelően eredeti rendezői hozzáállás, pár kevésbé blőd és kiszámítható fordulat, vagy egy jobban felépített gonosz révén emlékezetes modern szamuráj-mesét körvonalazhattak volna nekünk. Gondoljunk csak a Drive-ra, vagy a többször idézett John Wick sorozatra.
De itt most nem látunk ilyet.
4/10. Inkább csak feketeöves Mary Elizabeth Winstead-rajongóknak ajánlom, akik szívesen megnéznék John McLane szerepében – még ha inkább az újabb Die Hard filmek minőségében is…
