A Varsói Szerződés titkos terve a nyugat meghódítására

2005-ben Lengyelország új jobboldali kormánya elhatározta, hogy megszabadul minden olyan történelmi tehertől, amely a szovjet múlthoz kötötte. Ennek részeként több mint 1700 titkos dokumentumot hoztak nyilvánosságra, amelyek a Szovjetunió hidegháborús stratégiáit tárták fel. A kiszivárgott iratok között azonban egy terv különösen sokkolta a világot: a “Hét nap a Rajnáig” hadművelet, amely a Varsói Szerződés hivatalos válaszlépése lett volna egy NATO támadásra – vagy akár csak egy vélt fenyegetésre.

A hidegháború során mindkét szuperhatalom – az Egyesült Államok és a Szovjetunió – egyre fejlettebb katonai stratégiákat dolgozott ki egy esetleges összecsapásra. A “Hét nap a Rajnáig” terv lényege az volt, hogy ha a Nyugat támadást indítana, a Varsói Szerződés országai egy masszív nukleáris és konvencionális hadművelettel válaszolnának. A cél nem pusztán a NATO csapatok visszaszorítása volt, hanem Nyugat-Európa meghódítása mindössze egy hét alatt — számolt be róla az Into the Shadows.

A terv három fő célkitűzésre épült:

1. Sokkoló csapásmérés: A Varsói Szerződés több taktikai nukleáris fegyver bevetésével igyekezett volna megsemmisíteni a kulcsfontosságú nyugati katonai és ipari célpontokat. A robbanások célja a NATO döntéshozatalának és védelmi rendszerének teljes megbénítása lett volna.
2. Az amerikai erősítések elvágása: Az egyik legfontosabb célpont Frankfurt légibázisa volt, amely a NATO utánpótlási logisztikájának központja volt. Ha ezt sikerült volna megsemmisíteni, az amerikai csapatok számára sokkal nehezebbé vált volna az európai hadszíntér támogatása.
3. A politikai ellenállás felszámolása: A NATO-tagországok kormányait a támadás után szovjetbarát bábkormányokkal cserélték volna le, így biztosítva, hogy az elfoglalt területek feletti irányítás tartós maradjon.

Totális pusztítás Európában

A terv szerint taktikai atomcsapások zúdultak volna számos európai nagyvárosra, köztük Koppenhágára, Amszterdamra, Brüsszelre és Bécsre. Érdekesség, hogy még Ausztria sem kapott védettséget, noha nem volt NATO-tag. A semlegesség tehát nem jelentett volna védelmet a szovjet stratégiában.

A cél az volt, hogy a Varsói Szerződés csapatai 7 nap alatt elérjék a Rajna folyót, amely Nyugat-Németország és Franciaország határát jelképezte. Ha sikerrel jártak volna, a következő lépés Franciaország teljes megszállása lett volna. A tervet azonban már kortársaik is irreálisnak tartották.

Túlzott optimizmus és végzetes tévedések

A haditerv három kritikus hibára épült:

1. Alábecsülték a NATO egységét – A szovjet vezetés azt hitte, hogy a NATO-tagállamok közötti szövetség gyenge és széthullik a támadás hatására. Valójában a NATO 5. cikke kimondja, hogy egy tag elleni támadás az egész szövetség elleni támadásnak minősül. Ez garantálta volna, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia azonnali ellencsapást indítson.
2. Alábecsülték a nukleáris háború következményeit – A terv szerint 100 taktikai nukleáris robbanófejet vetettek volna be. Ezek mérete kisebb volt, mint a stratégiai nukleáris fegyvereké, de még mindig akár 500 kilotonna pusztító erővel rendelkeztek – összehasonlításképpen a Hirosimára ledobott atombomba mindössze 15 kilotonna volt. A robbanások nemcsak Nyugat-Európát tették volna lakhatatlanná, hanem a Varsói Szerződés saját katonáit is veszélyeztették volna, akik radioaktív hulladékon keresztül vonultak volna nyugatra.
3. Nem vették figyelembe a NATO válaszlépéseit – A NATO tervei szerint egy ilyen támadás azonnali nukleáris megtorlást vont volna maga után. A nyugati katonai doktrína szerint, ha akár egy NATO-tagot is atomcsapás ér, Moszkva és a Varsói Szerződés fővárosai ellen is megtorló csapás indulna.

A Nyugat választervei: Teljes megsemmisítés

Ahogyan a Varsói Szerződés haditervei részletesek voltak, úgy a NATO is készült egy ilyen forgatókönyvre. Az eredeti nyugati stratégia szerint egy Varsói Szerződés támadás esetén az USA és szövetségesei több kelet-európai nagyvárost – például Varsót és Prágát – töröltek volna el a térképről nukleáris csapásokkal.

Az Egyesült Államok katonai stratégiájának középpontjában a “Follow-On Forces Attack” (FOFA) doktrína állt, amely azt célozta meg, hogy a szovjet utánpótlási vonalakat semmisítsék meg még azelőtt, hogy azok elérnék a frontot. Ez Kelet-Európa teljes infrastruktúrájának összeomlásához vezetett volna, így az egész térség egy poszt-apokaliptikus rémálommá változott volna.

Franciaország külön utas stratégiát követett: ha szovjet csapatok átlépték volna határát, azonnal taktikai atomfegyvereket vetett volna be ellenük, ezzel tovább fokozva a pusztítást.

Egy rémálom, amely szerencsére nem valósult meg

A “Hét nap a Rajnáig” tervet olvasva könnyű elképzelni a borzalmas következményeket: atomcsapások Európa-szerte, városok tűnnek el a térképről, milliók halnak meg sugárfertőzésben, és a földrész évtizedekre lakhatatlanná válik. Bár a terv katonai szempontból hihetetlenül irreális volt, mégis hivatalos haditervként létezett a hidegháború alatt.

A történelemben számos alkalommal sodródott a világ a nukleáris háború szélére. 1961-ben például amerikai és szovjet tankok néztek farkasszemet a berlini Checkpoint Charlie-nál, és csak egy diplomáciai megállapodás akadályozta meg a háborút. 1983-ban egy szovjet radarrendszer tévesen amerikai rakétatámadást jelzett, és csak egy alacsony rangú tiszt döntésén múlt, hogy nem indítottak azonnali megtorló csapást.

Bár a “Hét nap a Rajnáig” terv soha nem valósult meg, megmutatja, hogy milyen veszélyes volt a hidegháború, és hogy egy rossz döntés milyen könnyen elpusztíthatta volna az emberi civilizációt.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Budapesttől Alexandriáig: A magyar tengerjárás úttörője
Valójában ez a magyar király lehetett Sir Lancelot?