Ezek voltak a legfélelmetesebb kínzóeszközök a középkorban

A középkor korántsem volt olyan lovagias és romantikus, mint amilyennek sokszor ábrázolják. A hatalmon lévők gyakran kegyetlen kínzóeszközökhöz folyamodtak, ha valakit meg akartak büntetni, vallomásra akartak bírni, vagy egyszerűen félelmet akartak kelteni. Bár a kínzás nem volt mindennapos, a korabeli módszerek és eszközök mégis szörnyűségesek voltak.

A History Extra összeszedett néhányat a legbrutálisabb kínzóeszközök közül.

A kínpad

A kínpad működés közben. Iconographic Collections

Talán a legismertebb kínzóeszköz a kínpad, amely egy téglalap alakú asztal volt, amelyre az áldozatot ráfektették. A csuklóit és bokáit kötelekkel rögzítették, amelyeket aztán addig húztak, amíg a végtagok ki nem ficamodtak, a szalagok el nem szakadtak, vagy a testrészek le nem leszakadtak. Ritkán okoztak vele halálos kimenetelű sérüléseket, inkább vallomások kicsikarására használták.

A bronzbika

Fálarisz betessékeli Perilloszt a bronzbikába. Wikimedia

A legenda szerint a bronzbika már a középkor előtt is létezett. Perillosz, egy ókori görög szobrász alkotta meg, és Fálarisz szicíliai zsarnoknak ajánlotta fel kivégzési módszerként. Az áldozatot a fém bikába zárták, majd alatta tüzet gyújtottak, amely a bikát kemencévé változtatta. A bika belsejében csövek voltak, amelyek az áldozat sikolyait bika bőgésévé alakították, a kínoktól való vergődése pedig azt a látszatot keltette, mintha a bika élne.

Éhes patkányok

Bár nem egy klasszikus kínzóeszköz, mégis talán a legszörnyűbb a listából. A patkányok általi kínzás amilyen egyszerű, épp olyan nagyszerű kegyetlen volt. Az áldozatot lefektették és rögzítették, majd egy – vagy több – éhes patkányt helyeztek a hasára, amelyeket vödörrel letakartak. A vödröt ezután kívülről hevíteni kezdték, így a pánikba esett rágcsálók kiutat keresnek, azonban csak az emberi testen keresztül vezet az útjuk. A módszer lassú és rendkívül fájdalmas halálhoz vezetett, mivel a patkányok szó szerint átrágták magukat az áldozat testén.

Kerékbe törés

Szent György ábrázolása a keréken. T’eodore/Wikimedia

A kerékbe törés, egy különösen kegyetlen kivégzési módszer volt, amelyet az ókortól a 19. századig alkalmaztak. Az áldozatot a kerékre kötözték, majd a végtagjait eltörték, majd a kereket tüzes parázs fölött forgatták. A kerékre kötözött áldozatot gyakran közszemlére is kitették.

A Júdásszék

Ez a piramis alakú kínzóeszköz arra szolgált, hogy az áldozatot a csúcsára ültessék vagy lassan ráereszték. A test saját súlya miatt a piramis csúcsa behatolt a testbe, súlyos sérüléseket okozva. Az eszközt főként a spanyol inkvizícióval hozták összefüggésbe.

A nyelvtépő

Ennek az ollószerű eszköznek a célja egyértelmű volt: a nyelv kitépése. A nyelvtépőt először felhevítették, majd rácsíptették az áldozat nyelvére, és kitépték. Ezt a módszert gyakran alkalmazták istenkáromlással vagy eretnekséggel vádoltak ellen, szó szerint elhallgattatva őket.

Az ujjszorító

Egy másik egyszerű, de hatékony eszköz volt az ujjszorító, amelyet Skócia leghíresebb boszorkánypere során is alkalmaztak. Az áldozat akár mind a tíz ujját két fémlap közé helyezték, amelyeket egy csavarral szorítottak össze, összeroppantva a csontokat. Bár általában nem volt halálos, a hüvelykujj szorító hatékony módszer volt vallomások kicsikarására vagy kisebb bűncselekmények büntetésére.

Eretnekvilla

A spanyol inkvizíció idején használták ezt a különös kínzóeszközt, amely egy dupla villához hasonlított, kétágú végekkel. A villát egy bőrszíj rögzítette az áldozat nyaka körül, az egyik vége az áll alá, a másik a szegycsontnak támaszkodott. A viselője nem tudott beszélni vagy aludni, mert bármilyen mozdulat a villákat a testébe döfte volna. A módszer célja az eretnekséggel vádoltak megbüntetése, őrületbe kergetése és vallomásra kényszerítése volt, nem pedig a megölése.

Léteztek, de mégsem: A körte

Ez az eszköz az alakjáról kapta a nevét. Négy “levele” volt, amelyek egy csavar segítségével szétnyithatók voltak. A körtét az áldozat szájába helyezték, majd a leveleket szétnyitották, hogy elviselhetetlen fájdalmat és belső sérüléseket okozzanak. Bár általában nem volt halálos, elég fájdalmat okozhatott ahhoz, hogy vallomást csikarjanak ki, vagy megalapozzon egy még rosszabb módszernek. A történészek szerint azonban ezeket a 18. században találták ki, hogy még véresebbnek fessék le a középkort, mint amilyen valójában volt. A szakértők ráadásul úgy gondolják, még az is kérdéses, hogy a középkor technológiai fejlettségével elkészíthető volt-e egyáltalán.

A vasszűz

A vasszűz egyik áldozata térdel a hírhedt kínzóeszköz előtt. Iconographic Collections

Bár a vasszűz az egyik legismertebb középkori kínzóeszköz, nincs bizonyíték arra, hogy valóban használták volna, ugyanis a legkorábbi említése egy ógörög mítosz, ezután viszont csak 1802-ben tesznek róla említést. A történet szerint az áldozatot egy fémből készült koporsóba zárták, amelynek belső falát tüskék borították. Amikor az ajtókat bezárták, a tüskék a testbe fúródtak, de nem okoztak azonnali halált. A tüskék úgy voltak elhelyezve, hogy a létfontosságú szerveket szúrják át, meghosszabbítva a szenvedést, amíg az áldozat órák alatt el nem vérzett. Ami viszont még ennél is rosszabbul hangzik, hogy két tüsként a szemeknek szántak.

Érdemes elolvasni:

• Párizs földalatti világa: Egy egész világ a város alatt
• A valaha volt legősibb sziklavésetét találhatták meg Spanyolországban
• A Varsói Szerződés titkos terve a nyugat meghódítására