Thuküdidész csapdájába esne a modern világ? Mi fog történni az USA és Kína között?
Thuküdidész csapdája az elmúlt évtizedben a külpolitikai elemzések egyik központi fogalmává vált, mivel az Egyesült Államok és Kína közötti növekvő feszültség nagyon hasonlít az ókori görög történetíró által évszázadokkal ezelőtt leírtakra.
A fogalmat Graham Allison politológus alkotta meg 2012-ben, majd részletesen kifejtette 2017-es könyvében, melyet Thuküdidész ókori görög történetíró egyik megállapítására alapozta, aki A peloponnészoszi háború című történetében azt írta, „Athén felemelkedése és az ebből Spártában fakadó félelem tette elkerülhetetlenné a háborút”. Az Országút.com szerint a status quo fenntartásában érdekelt Spárta a vezető pozíciójának megőrzése érdekében lépett a tettek mezejére Athén és szövetségesei ellen. Thuküdidész csapdája tehát az első, nagyhatalmak pozíciójával foglalkozó
Thuküdidész csapdája napjainkban is beigazolódhat?
Thuküdidész mellszobra. Wikimedia
A párhuzam egyértelmű. Egy felemelkedő hatalom félelmet kelt a már fennálló nagyhatalomban, ami konfliktushoz vezet. Napjainkban Kína felemelkedése ütközéshez vezethet az Egyesült Államokkal, akárcsak Athén és Spárta esetében. Azonban ez a leegyszerűsítés torzítja Thuküdidész eredeti művének igazi mondanivalóját, ő ugyanis nem egy geopolitikai törvényt fogalmazott meg, hanem egy tragédiát írt le.
A The Conversation cikke szerint Thuküdidész maga is részt vett a peloponnészoszi háborúban az athéni oldalon, de műve nem a szerkezeti szükségszerűséget vizsgálta, hanem azt, hogyan vezethet az emberi gyengeség, politikai tévedés és erkölcsi hanyatlás katasztrófához. Története a félelemből fakadó rombolást, vezetői hibákat és rossz ítélőképességet mutatja be, tehát nem kész tényként kezeli a konfliktust, hanem az oda vezető utat írja le.
A „Thuküdidész csapdája” kifejezés azonban gyakran törvényszerűségként jelenik meg, amely során a hatalom felemelkedik, a félelem győz a hidegvérrel szemben, és elkerülhetetlenné válik a háború. Allison maga is hangsúlyozza, hogy a csapda nem feltétlenül elkerülhetetlen, hanem valószínű, ha egy felemelkedő hatalom fenyegeti a már domináns erőt. Inkább arra próbál figyelmeztetni, hogy a konfliktus elkerülhető, ha a vezetők bölcsen cselekszenek.
Donald Trump amerikai elnök (b) és Hszi Csin-ping kínai elnök sajtóértekezletet tart a pekingi Nagy Népi Csarnokban 2017. november 9-én. MTI/EPARoman Pilipej
Thuküdidész művében a peloponnészoszi háború nem csupán a hatalmi egyensúly átrendeződéséről szólt, hanem az emberi hiúságról, és a bölcs vezetés hiányáról is. Híres megfigyelése szerint „a tudatlanság vakmerő, a tudás tartózkodó”, nem strukturális, hanem emberi igazság, amely az impulzív, meggondolatlan döntéshozók kritikája. Ugyanígy a „az erősek azt teszik, amit akarnak, a gyengék pedig elszenvedik, amit muszáj” mondat nem a realpolitik dicsérete, hanem tragikus panasz arra, mi történik, ha a hatalom elszabadul és az igazságosság háttérbe szorul.
A csapda az, hogy nem a háborúról szól
Thuküdidész csapdájának valódi tanulsága tehát nem a háború elkerülhetetlensége, hanem az, hogy a konfliktus valószínűbbé válik, ha a félelem elhomályosítja a józan észt, a vezetők összetévesztik a fenyegetősködést a bölcsességgel, és a stratégiai döntéseket a bizonytalanság, nem pedig a tiszta megfontolás vezérli. Thuküdidész emlékeztet arra, milyen könnyen válhat a valóság félreértéssé, és milyen veszélyes, ha a vezetők saját igazukba vetett hittel elutasítják a más véleményt.
A mai világban a Thuküdidész csapdájára való hivatkozás, mint a Kínával való konfrontáció igazolása, többet árthat, mint használhat. Ez a nézet megerősíti azt a feltételezést, hogy a konfliktus már elkerülhetetlenül elindult, és nem lehet megállítani. Pedig Thuküdidész művének valódi üzenete az, hogy a háború nem sorsszerű, hanem akkor válik valószínűvé, amikor a bölcsesség és a megfontoltság helyét átveszi a félelem és a büszkeség. Ezért a vezetőknek nem egy geopolitikai törvényt kell követniük, hanem figyelmesen kell mérlegelniük döntéseiket, és alázattal kell elfogadniuk, hogy a jövő nem kizárólag szerkezeti erőktől, hanem az emberek választásaitól függ.
Thuküdidész csapdája tehát nem egy elkerülhetetlen háborús forgatókönyvről szól, hanem figyelmeztet, hogy a hatalmi átrendeződések során a vezetők bölcsessége és önmérséklete döntő jelentőségű a béke megőrzésében.
Érdemes elolvasni:
