A világ legsúlyosabb repülőgép-szerencsétlensége: a tenerifei légi katasztrófa története
1977. március 27-én a spanyolországi Tenerife szigetén történt a polgári repülés történetének legtragikusabb balesete, amely 583 ember életét követelte. A katasztrófa két, óriási Boeing 747-es repülőgép, a holland KLM és az amerikai Pan Am járatának összeütközésével következett be a Los Rodeos repülőtér ködös kifutópályáján.
A tragédia előzményei
A LadBible beszámolója szerint az események láncolata egy terrorista támadással kezdődött: a Kanári-szigeteki Függetlenségi Mozgalom bombát robbantott a Las Palmas repülőtéren, emiatt az összes oda tartó járatot – köztük a KLM 4805-öst és a Pan Am 1736-ost – átirányították Tenerifére. A Los Rodeos – ma Tenerife Norte – repülőtér azonban egy kis regionális légikikötő volt, amely nem volt felkészülve ekkora forgalomra és nagy gépekre. A repülőgépeket minden lehetséges helyen parkolták, a fő kifutópályát pedig ideiglenesen gurulóútként használták.
A végzetes körülmények
A repülőtér zsúfoltsága mellett a gyorsan romló időjárás is szerepet játszott: sűrű köd ereszkedett a kifutópályára, a látótávolság 100 méter alá csökkent, ráadásul nem működtek a középvonalat jelző fények, és a gurulóutakat sem jelölték egyértelműen. A két repülőgép pilótái és a légiirányítók is nehezen tájékozódtak ebben a helyzetben.
A KLM-járat kapitánya, Jacob Veldhuyzen van Zanten tapasztalt pilóta volt, de elvesztette türelmét a késések miatt. A holland személyzet attól tartott, hogy ha tovább várnak, túllépik a munkaidő-korlátokat, ezért a kapitány a lehető leghamarabb szeretett volna felszállni a géppel. A KLM gép ráadásul jelentős mennyiségű üzemanyagot töltött fel, ami tovább növelte a felszállás előtti várakozási időt és a gép súlyát is.
A kifutópálya a tenerife légi katasoztrófa után. Mr. Nostalgia/Holland Nemzeti Archívum/Wikimedia
A végzetes félreértés
Az AeroTime szerint a tragédia közvetlen oka a kommunikációs félreértés volt a KLM személyzete és a légiirányítás között. A KLM első tisztje visszaolvasta a felszállási engedélyt, miközben a kapitány már megkezdte a felszállást, holott erre még nem kaptak egyértelmű engedélyt. A toronyban csak azt mondták nekik: „álljanak készen, majd jelzünk”, de a KLM pilótái ezt felszállási engedélyként értelmezték. Eközben a Pan Am gép még mindig a kifutópályán gurult, mert a sűrű ködben elvétették a kijáratot.
Amikor a Pan Am személyzete meglátta a feléjük száguldó KLM gépet, kétségbeesetten próbáltak lehajtani a pályáról, de már túl késő volt. A KLM gép nekiütközött az amerikai repülőgépnek, letépve annak tetejét; a holland gép a levegőbe emelkedett, majd visszazuhant és hatalmas tűzgolyóvá vált. A KLM fedélzetén mindenki életét vesztette, a Pan Am repülőgépen 61-en, főként az orr-részben ülők élték túl a katasztrófát.
A baleset vizsgálata és
A vizsgálat megállapította, hogy a fő ok a KLM kapitányának hibája volt, aki felszállási engedély nélkül indult el, illetve a kommunikációs félreértések a személyzetek és a légiirányítás között. Hozzájárult a tragédiához a zsúfolt repülőtér, a rossz látási viszonyok, valamint a nem egyértelmű rádióüzenetek is.
A tenerifei repülőgép-katasztrófa alapjaiban változtatta meg a nemzetközi repülésbiztonsági szabályokat. Bevezették a szabványos, egyértelmű angol rádiókommunikációt, és hangsúlyosabbá tették a személyzetek közötti együttműködést, hogy mindenki bátran jelezhesse, ha veszélyt észlel. A tragédia emlékeztet arra, hogy a biztonságos repüléshez a legapróbb részletekre is figyelni kell, hiszen egyetlen félreértés is végzetes lehet.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
