A Jupiter, a Naprendszer óriása, egykor kétszer akkora volt, mint most

A Naprendszer legnagyobb bolygója, a Jupiter már ma is minden más égitestet ledominál tömegével és méretével. Egy új kutatás azonban azt sugallja, hogy ifjú korában még ennél is grandiózusabb volt – olyan óriás, amelybe több mint tízezer Föld is belefért volna.

A Jupiter múltjának megértéséhez két amerikai professzor, Konstantin Batygin (Caltech) és Fred Adams (University of Michigan) nem a bolygó belsejének vizsgálatával közelítettek, hanem annak holdjaira, különösen a kevésbé ismert Amalthea és Thebe párosra koncentráltak. E holdak keringési pályái apró, de fontos dőlésszögeket mutatnak, amelyek kulcsfontosságú információkat rejtenek a bolygó korai fejlődéséről — IFLS.

A számítások alapján hatalmas volt

A tudósok szerint 3,8 millió évvel a Jupiter keletkezése után a bolygó átmérője 2,0–2,56-szorosa volt a mainak – valószínűleg inkább az alsó értékhez közelítve. Ez azt jelenti, hogy térfogata akkoriban nyolcszorosa volt a mostaninak, és elméletileg több mint 10 000 Föld is elfért volna benne, míg ma „csak” körülbelül 1300.

A Jupiter mágneses tere is sokkal erősebb volt

A tanulmány szerint a fiatal Jupiter mágneses tere az akkori időkben az eddig is legnagyobb ismert naprendszerbeli mágneses térnél is 50-szer erősebb lehetett. Ez a hatalmas mágneses aktivitás olyan sarki fényeket generálhatott, amelyek látványa messze túlszárnyalta volna a mai aurorákat.

Új megközelítés – új kérdések

A Batygin–Adams páros nem a hagyományos, „alulról felfelé” történő bolygóformálódási modellek alapján dolgozott, hanem jelenlegi megfigyeléseket – például a holdak pályadöntését és a Jupiter perdületét – felhasználva vontak le következtetéseket. Ez lehetővé tette, hogy rekonstruálják, milyen lehetett a Jupiter a kialakulása hajnalán.

„Meglepő, hogy 4,5 milliárd év után is elegendő nyom maradt fenn ahhoz, hogy feltérképezzük a Jupiter kezdeti állapotát” – mondta Adams.

Még mindig sok a bizonytalanság

A kutatás azonban nem mentes a kérdőjelekről. A számítások nem vették figyelembe a Jupiter két legbelső holdját, az Adrasteát és a Metist, mivel azok vélhetően egy korábban létező, de széttépett hold maradványai. Ha Amalthea és Thebe mégsem eredeti holdak, hanem később alakultak ki, akkor az eredmények megbízhatósága is csökkenhet.

Mit árul el mindez a bolygók kialakulásáról?

A kutatás alátámasztja a bolygók „alulról felfelé” történő kialakulását (core accretion), amely szerint először a bolygómag formálódik, majd fokozatosan gyűjti magára a gázokat. Ez az elmélet jelenleg a legszélesebb körben elfogadott magyarázat a Jupiterhez hasonló óriásbolygók születésére, de továbbra is vizsgálják a „felülről lefelé” (gravitációs instabilitás) modellt is, különösen más csillagrendszerekben.

Egy még lenyűgözőbb Jupiter képe bontakozik ki

Ez a felfedezés újabb adalék a Jupiter lenyűgöző történetéhez. Egykor egy mindent elsöprő méretű, energiától duzzadó, mágneses viharokkal teli óriás lehetett, amely szó szerint formálta a Naprendszert – és talán a jövőben még többet megtudhatunk róla holdjai árnyékából.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Egy 2000 éves szarkofágban bukkantak hihetetlen leletre a régészek
Tokaj: a borok királya és a királyok bora