Charles Darwin egyik legfontosabb munkája nem az evolúcióról szólt

Charles Darwin nevét legtöbben az evolúció elméletéhez kötik, de a híres természettudós élete utolsó éveiben meglepő tudományos kalandba kezdett. Ahelyett, hogy a dicsőségen pihent volna, figyelmét a szerény földigilisztákra fordította – olyan élőlényekre, amelyekről senki nem gondolta volna, hogy alapjaiban formálták a bolygó ökoszisztémáját. Darwin „féregkorszaka” nemcsak saját kíváncsiságát elégítette ki, hanem megalapozott egy teljesen új tudományágat is: a bioturbáció kutatását.

Az 1870-es évek végén Darwin egy hűvös reggelen egy féreghez kiáltott a kertjében. Nem haragból – tudományos kísérletként. Az akkor már idős tudós a férgek reakcióit vizsgálta különböző ingerekre: élelemre, fényre, hangra. Még a fiát is megkérte, hogy fagottal játsszon nekik. Ezek a furcsának tűnő vizsgálatok valójában mély érdeklődést tükröztek aziránt, hogyan érzékelik és alakítják környezetüket ezek az állatok — számolt be róla a PBS Eons.

A föld formálói: a bioturbáció fogalma

Darwin fő kérdése az volt: vajon milyen mértékben képesek a földigiliszták átalakítani a talajt? A válasz: meglepően sokat. A férgek mozgása, táplálkozása és ürítése révén folyamatosan keverik a talajrétegeket, lebontják az elhalt szerves anyagokat, és elősegítik a humuszképződést. Darwin mérte is ezt a tevékenységet, és felismerte, hogy ezek a csendes talajlakók geológiai időskálán óriási hatással bírnak. Azt írta: „Kevés más állat lehetett olyan fontos a világ történetében, mint ezek az alacsonyan szervezett lények.”

A féregforradalom a Föld múltjában

Darwin korában azonban még nem állt rendelkezésre elegendő fosszilis bizonyíték ahhoz, hogy igazolja feltevéseit. Ma már tudjuk, hogy igaza volt – és sokkal nagyobb mértékben, mint gondolta. A fosszilis nyomok szerint a férgek már több mint 500 millió éve bioturbálnak. Különösen az Ediacara és a kambriumi időszak határán jelentek meg tömegesen a féregszerű élőlények, amelyek először kezdték feltúrni az akkor még kemény, stabil tengerfeneket.

A “Féregvilág” és a kambriumi robbanás

Ez a korszak – amit ma gyakran egyszerűen „Worm World”-nek hívnak – megelőzte a híres kambriumi robbanást, amikor is az állatok sokfélesége hirtelen és látványosan megnőtt. A férgek által fellazított, oxigénnel dúsított, mozgékony tengerfenék új ökológiai lehetőségeket teremtett. Az Ediacara korszak mozdulatlan, aljzathoz tapadt élőlényei számára ez katasztrofális volt, míg az újonnan megjelenő, mozgékony fajok kihasználták a kínálkozó teret. A férgek tehát ökológiai forradalmat indítottak el.

Egy szerény könyv, ami meghódította a világot

Darwin végül 1881-ben publikálta utolsó könyvét The Formation of Vegetable Mould through the Action of Worms címmel. Szerényen csak „furcsa kis könyvnek” nevezte, és attól tartott, senkit nem fog érdekelni. Ennek ellenére a mű hatalmas sikert aratott: az első évben több példány fogyott belőle, mint A fajok eredetéből. A kritikusok lelkesedtek, egyikük úgy fogalmazott: „Darwin olyan érdeklődést ébresztett a megvetett és alábecsült földigiliszták iránt, amilyet korábban senki.”

Öröksége a föld alatt – és az Abbey falai közt

Hat hónappal a könyv megjelenése után Darwin elhunyt, 73 évesen. A Westminster-apátságban temették el, Isaac Newton és Stephen Hawking társaságában. Bár azt jósolta, egyszer majd csatlakozik a férgekhez a földben, sírja sokkal különlegesebb lett. Az ember, aki felfedezte az evolúciót, utolsó éveiben a legapróbb teremtmények világát térképezte fel – és rájött, hogy néha a legnagyobb változásokat a legkisebb lények idézik elő.

A földigiliszta nem csak egy féreg – a bolygó csendes mérnöke

Darwin története emlékeztet minket arra, hogy az igazi tudományos kíváncsiság nem mindig a legnagyobb kérdéseken múlik. Néha egy kerti féreg elegendő ahhoz, hogy újraértelmezzük a földi élet fejlődését. És ha legközelebb meglátunk egyet eső után a járdán, talán nem undorral nézünk rá, hanem elismeréssel: „Ez a kis fickó építette fel a világot.”

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Egy 2000 éves szarkofágban bukkantak hihetetlen leletre a régészek
Tokaj: a borok királya és a királyok bora