A Fekete Halál titka: hogyan tudott milliókat megölni a pestis?

Illusztráció: Pixabay

A rettegett Fekete Halál elképesztő pusztítást okozott a történelem során, viszont közben az evolúció csodáját is bemutatta.

Egy új tudományos kutatás felfedte a pestist okozó Yersinia pestis baktérium titkát, amely lehetővé tette, hogy ez az ősi kór sok évszázadon át képes legyen alkalmazkodni, túlélni és milliókat megölni, derül ki a Daily Star cikkéből.

A pla gén lehet a kulcs

A kutatók új felfedezése szerint a pestis egyik génje játszott döntő szerepet abban, hogy a betegség képes volt alkalmazkodni és életben maradni a történelem során. Az Yersinia pestis baktériumban megtalálható pla gén – amely segíti a baktériumot abban, hogy észrevétlenül áthaladjon az immunrendszeren és elérje a nyirokcsomókat, majd onnan elterjedjen a test többi részébe – kulcsfontosságú a fertőzés hosszának és halálozási sebességének szabályozásában is.

A Fekete Halál volt a történelem legpusztítóbb járványa, amely a 14. században kezdődött, és évszázadokon keresztül hullámokban támadta meg Európa, Nyugat-Ázsia és Afrika lakóit. A betegség akár a lakosság felét is kiirthatta, és egészen az 1800-as évek közepéig folytatta a rombolást. Sőt, az Y. pestis baktérium nemcsak a Fekete Halálért volt felelős, hanem a korábbi, 6. századi Justiniánus-pestisért is. És a pestis később, a 19. század második felében újból kitört, és a mai napig jelen van, bár antibiotikumokkal már kontrollálhatóbbá vált.

Folyamatosan fejlődik a kórokozó

És most, a kutatásnak köszönhetően a korábbiaknál sokkal jobban megismerhetjük azt a folyamatot, ahogy a Fekete Halál kórokozói a különböző emberi populációk között képesek voltak fejlődni. A kanadai McMaster Egyetem és a francia Pasteur Intézet közreműködésével a szakértők fontos következtetésekre jutottak a pestis génjeinek fejlődésével kapcsolatban.

Hendrik Poinar, a McMaster professzora kifejtette: „Ez az egyik első kutatás, amely közvetlenül vizsgálja meg egy ősi kórokozó genetikai változásait, hogy megértsük, mi okozza a pandémiák virulenciáját, valamint fennmaradását és/vagy megszűnését.” A kutatás során a tudósok arra jutottak, hogy a pla gének száma csökkent a járványok későbbi szakaszaiban, ami azzal járt, hogy a betegség halálozási aránya 20%-kal csökkent. Növekedett viszont a fertőzés időtartama, így az érintett gazdatestek hosszabb ideig éltek a betegség tünetei mellett, mielőtt meghaltak volna.

A patkányokat célozza a Fekete Halál

„A pla gén csökkenése tükrözi a patkány- és emberpopulációk méretének és sűrűségének változásait. Ne felejtsük el, hogy a pestis elsősorban a patkányok járványa volt, és az emberek csak véletlenszerű áldozatai voltak” – tette hozzá Poinar. A kutatók szerint a fekete patkányok, amelyek rendkívül érzékenyek a Y. pestis baktériumra, valószínűleg kulcsszereplők voltak a járványok terjedésében, mivel nagy számuk és közvetlen közelségük az emberekhez lehetővé tette a baktérium gyors elterjedését.

Bár a Fekete Halál és a Justiniánus-pestis ugyanazt a baktériumot tartalmazták, az evolúciós változások nagyjából 100 évvel a járványok első megjelenése után következtek be. A kutatók azt feltételezik, hogy a baktériumok így biztosították túlélésüket, mivel a fertőzött patkányok tovább éltek, így szélesebb területeken tudták terjeszteni a betegséget, ami a kórokozó szaporodásának előnyére vált.

A kutatás három modern mintát is talált, amelyekből kimutatható, hogy a harmadik pestisjárvány során is megfigyelhető volt a pla gén csökkenése. Ez pedig arra utal, hogy a baktérium evolúciós folyamata folytatódik, és ma is jelen van a világ egyes részein, mint Madagaszkár vagy a Kongói Demokratikus Köztársaság.

Ez is érdekelhet: