Elveszett világot találtak 2 kilométerrel az Antarktisz jege alatt
Az Antarktisz több mint 2 kilométer vastag jégpáncélja alatt egy olyan ősi táj rejtőzik, amely több mint 34 millió éve változatlan maradt.
A Durham Egyetem kutatója, Stewart Jamieson vezette csapat legújabb – a Nature folyóiratban közzétett – tanulmányából kiderül, hogy a felfedezés teljesen új dimenziót nyitott a kontinens múltjába, amikor még nem jég borította azt, hanem folyók, erdők és dinoszauruszok éltek itt.
A régmúlt lapult a jég alatt
A The Brighter Side szerint a kutatók a kanadai RADARSAT műholdrendszer segítségével fedezték fel a tájat, amely egy nagyjából 20 ezer négyzetkilométeren terül el a jég alatt. A műholdas radartechnológia lehetővé tette, hogy a jégfelszín apró változásait elemezve feltérképezzék az alattuk rejtőző domborzatot.
Az eredmény egy ősi, folyók által formált táj volt, amelyet a jégpáncél súlya megőrzött az utókor számára. Ez a táj a gleccserek kialakulása előtti időkből származik, amikor az Antarktisz még a Gondwana szuperkontinens része volt, és nem a fagyos sivatag, amit ma ismerünk.
Az Antarktisz. Kiemelt kép: Pixabay
Gondwana és a jégkorszak
Az Antarktisz egykor Afrikával, Dél-Amerikával és Ausztráliával alkotta a Gondwana nevű szuperkontinenst. Körülbelül 34 millió évvel ezelőtt, az eocén-oligocén átmenet idején a globális hőmérséklet jelentősen csökkent, a légköri szén-dioxid szintje pedig a kritikus alá esett.
Ez idézte elő a keleti antarktiszi jégpáncél kialakulását, és a magashegységek, mint a Gamburtsev-hegység és a Transzantarktiszi-hegység, a jégpáncél magjává váltak, amely azóta is folyamatosan növekszik és változik.
A jégpáncél története során jelentős ingadozásokon ment keresztül. A miocén korban (17-14 millió évvel ezelőtt) többször is visszahúzódott és terjeszkedett a klímaváltozások hatására.
Melegebb időszakokban, mint a pliocén közepén vagy a pleisztocén interglaciális periódusaiban, a jég visszahúzódott, és ezek a változások mély nyomokat hagytak a jég alatti tájban, amelyeket a modern geofizikai felmérések segítségével lehet kimutatni.
A műholdak és a geofizikai kutatások szerepe
A RADARSAT műholdaknak köszönhetően a kutatók képesek voltak feltérképezni a jég alatti felszín domborzatát azáltal, hogy elemezték a jégfelszín lejtésének változásait. Emellett a kutatócsoport rádió-echózási (RES) méréseket is végzett az ICECAP nemzetközi kutatási projekt keretében.
Ezek a mérések segítettek azonosítani a jég alatti táj olyan jellegzetességeit, amelyek nem illeszkednek a jelenlegi jégmozgásokhoz, és inkább folyóvízi erózióra utalnak, amely a jégképződés előtt alakította ki a tájat.
További elemzések, például a rugalmas modellezés, azt mutatták, hogy a magasföldi tömbök valószínűleg egykor egyetlen felszínt alkottak, amelyet később a folyók mélyítettek ki és emeltek ki az erózió révén. Ezek az eredmények részletesebb képet adnak az antarktiszi jégpáncél kialakulásáról és az ősi folyóhálózatok szerepéről a táj formálásában.
Az ősi táj felfedezése nem csupán a múlt megismerése miatt fontos, hanem azért is, mert segít megérteni, hogyan reagálhat az antarktiszi jégpáncél a jelenlegi és jövőbeli globális felmelegedésre.
A keleti antarktiszi jégpáncél különösen érzékeny a klíma- és óceáni változásokra, és a jég visszahúzódása jelentős mértékben hozzájárulhat a globális tengerszint emelkedéséhez. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a jég alatti táj tanulmányozása kulcsfontosságú a jégpáncél múltbeli dinamikájának rekonstruálásához és a jövőbeli viselkedésének előrejelzéséhez.
Milyen tanulságokkal szolgál az elfeledett világ?
Az antarktiszi ősi folyóhálózatok feltárása azt bizonyítja, hogy a modern technológia segítségével képesek vagyunk betekinteni a Föld távoli múltjába.
A jég alatti táj és a geológiai adatok összekapcsolása révén a kutatók hidat képeznek a prehisztorikus tájak és a mai klímadinamika között. Ez a tudás nemcsak tudományos kíváncsiságot elégít ki, hanem rávilágít arra is, hogy Földünk múltja, jelene és jövője szorosan összefügg.
Az Antarktisz jégpáncélja alatt rejlő ősi táj rengeteg információval szolgálhat, hogy jobban megértsük a klímaváltozás hatásait, és felkészülhessünk a gyorsan változó környezet kihívásaira.
A felfedezés emlékeztető arra, hogy az évmilliók során milyen átalakulások formálták a Földet, amelyeken ma is élünk.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
