Egy Tiszafüred közelében feltárt bronzkori temető különleges betekintést nyújt a 3500 évvel ezelőtti közösségek életébe
Egy 3500 éves temető Tiszafüred mellett különleges részleteket árult el arról, hogyan változott meg az emberek élete a bronzkor végének kezdetén.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Bolognai Egyetem kutatóinak vezetésével végzett vizsgálatok alapját a Tiszafüred-Majoroshalom bronzkori temető szolgáltatta, amelyet a középső és késői bronzkorban é is használtak. Ez lehetővé tette a kutatók számára, hogy összehasonlítsák az életmódokat a korszakváltás előtt és után.
Étrendváltozás
Az izotópos vizsgálatok alapján kiderült, hogy a középső bronzkor emberei változatos étrenden éltek, de nem mindenki egyformán. A társadalmi helyzet kihatott arra is, ki mennyi húsételhez, azaz állati fehérjéhez jutott. Az elit tagjai jóval több húst és tejterméket fogyaszthattak, mint az egyszerű emberek.
Ez a különbség azonban eltűnni látszik a későbbi időkben. A halomsíros kultúrához tartozó közösségek (i. e. 1500 után) már egységesebb és egyszerűbb étrendet követtek. Az állati eredetű ételek ritkábbá váltak, az étrend pedig egyhangúbb lett. Ez arra is utal, hogy nemcsak az ételek változtak meg, hanem maga a társadalom is.
Az emberek egyszerűbb falvakban éltek, kevesebb nyomot hagytak maguk után, és úgy tűnik, kevesebb volt az elit, vagy kevésbé különültek el a közösségen belül. A kutatók szerint ez lazább, kevésbé hierarchikus társadalmat jelez, ahol a hatalom inkább eloszlott, mintsem koncentrálódott.
A fogkő elárulta, mit ettek pontosan
A kutatók nemcsak a csontokat vizsgálták, hanem a fogkőben megőrződött mikroszkopikus maradványokat is. Ezek alapján ki tudták mutatni, hogy az emberek gabonaőrleményt, például köleslisztet fogyasztottak, sőt, egyeseknél tehéntejre utaló nyomokat is találtak. A kutatásban az egyik legérdekesebb felfedezés a köles nevű gabonaféle megjelenéséhez kapcsolódik. Ez az apró, de tápanyagban gazdag növény gyorsan nő, így ideális volt nagyobb közösségek élelmezésére.
A kutatók szerint ezen a lelőhelyen találták meg Európa eddigi legkorábbi bizonyítékát arra, hogy a kölest tudatosan termesztették és rendszeresen fogyasztották.
A köles fogyasztásaa a késői bronzkor elején, nagyjából i. e. 1500 körül terjedt el, amikor a helyi közösségek életmódja is átalakult: elhagyták a korábban jellemző dombokra épült falvaikat, és új, szétszórtabb településekre költöztek. Ezzel együtt az étrend is megváltozott. A köles bevezetése könnyebbé tette ugyan az emberek tömeges ellátását, de egyben szegényesebbé is vált a táplálkozás, és ez összefügghet a társadalom átszerveződésével.
A közösségek biológiai sokszínűsége csökkent
A csontokból végzett kémiai vizsgálatok arra is választ adtak, honnan származtak az itt eltemetett emberek. A középső bronzkorban sokan jöttek a környéken túlról, például az Északi-Kárpátok vagy a Felső-Tisza vidékéről. Ezek a közösségek keveredtek egymással, és nyitottabb társadalmat alkottak.
A későbbi időkben azonban kevesebb új lakos jelent meg. Akik mégis érkeztek, más régiókból jöttek, például a Dunántúlról vagy a Dél-Kárpátok környékéről. A helyi közösségek egyre zártabbak lettek, és úgy tűnik, kevesebb kapcsolatot ápoltak a távolabbi területekkel.
Elhagyták a magaslatokat
A kutatók észrevették, hogy nemcsak az emberek étrendje és származása változott meg, hanem az otthonaik is. A középső bronzkorban még dombtetőkre, úgynevezett tell-településekre építkeztek. A tell (héberül “domb”) mint régészeti szakkifejezés régi városokat rejtő törmelékhalmot, településdombot jelöl. Ezek erősen védett, központi falvak voltak, amelyek szoros közösségi életet jeleztek.
A későbbi korszakban ezeket a településeket elhagyták, és egyszerűbb, elszórt falvakban éltek tovább. A közösségek így lazább szerkezetűvé váltak, és ez nemcsak a lakóhelyek elrendezésében, hanem az étrendben és az életmódban is tükröződött.
A Tiszafüred-Majoroshalomnál feltárt temető megmutatta, hogy a bronzkor emberei is alkalmazkodtak a változásokhoz: Új ételeket kezdtek fogyasztani, máshogy éltek együtt, és fokozatosan elhagyták régi szokásaikat. A kutatás arra is rávilágít, hogy a történelem nemcsak a csaták és királyok története, hanem a hétköznapi embereké is, akik a maguk idejében ugyanúgy próbáltak boldogulni, ahogy mi ma.
Ez is érdekelhet:
