5 szokatlan és bizarr fegyver a középkorból
Tűzpajzsok, kesztyűbe rejtett kardok, méhekkel támadó ostromgépek – a középkori hadtörténelem nem szűkölködött bizarr, néha zseniális fegyverekben. Voltak, amelyeket tényleg bevettetek, mások csak a mérnöki képzelet játékszerei maradtak.
Olasz „tűzpajzs”
A 14. században megjelenő lőporos fegyverek hatására rohamosan fejlődni kezdett a haditechnika, és egyre több újító ötlet született a fegyvergyártásban.
Az új kor technológiáira mindig nyitott VIII. Henrik angol király is azok közé tartozott, akik kihasználták az újításokat. 1544-ben egy Giovanni Battista, egy olasz fegyvermester különleges ötlettel kereste meg őt: az olasz zsoldosok, az ún. condottierik már használták a pisztollyal kombinált pajzsokat. Battista azt javasolta Henriknek, hogy készíttessen saját, angol változatot. A technológiai újdonságokra mindig vevő uralkodó rögtön megrendelt 100 darabot saját testőrsége számára.
Ez a rendkívül látványos, és ritka darab egy furcsa kombinációja a páncélötvözetből készült pajzsnak és az akkoriban használt gyufaszálas puskának. Az angoloknak készült fegyverek csövét a pajzs közepébe helyezték, míg az olasz verziókban a felső harmadba került – ez utóbbi sokkal praktikusabb volt. Korlátozottan előfordultak hajók fedélzetén, ahol súlyukat csapra szerelve lehetett ellensúlyozni, de széles körű elterjedésükre nem került sor.
Da Vinci tankja
Leonardo da Vinci a művészet mellett a haditechnika megszállott zsenije is volt. A 15. század végén megtervezett egy olyan páncélozott harci járművet, amely meglehetősen hasonlít a modern tankok felépítésére. A kúpos, teknőszerű szerkezetet 360 fokban elhelyezett ágyúk vették körül, és belülről kézi erővel hajtották volna meg egy bonyolult fogaskerék-rendszer segítségével.

Da Vinci harci járművének modern rekonstrukciója a franciaországi Amboise-ban.
A jármű célja az ellenség megfélemlítése és áttörés biztosítása lett volna a csatamezőn. Bár a terv sosem épült meg, és a hajtásrendszer egy szándékosan hibás részletet is tartalmazott (feltehetően azért, hogy illetéktelenek ne másolhassák le), a “tank” mégis a reneszánsz technikai képzelőerejének egyik legikonikusabb példája lett.
Méhkatapult
A méhek katapultálása a történelem során nem egyszerű hadászati érdekesség volt, hanem meglepően gyakran előforduló fegyver a katonai eszköztárban. A rómaiaknál többször is előfordult, hogy kövek vagy tűzgolyók helyett méhkaptárakat dobáltak ellenséges falakra vagy alakzatokra, amelyek darabokra törve kiszabadították a feldühödött méheket. A dákok is visszaverték így a római légiókat, ugyancsak méhkaptárok használatával.
Később a 11.század környékén, az I. Henrik császár által vezetett angol hadsereg tudatosan telepítette a kaptárakat ostromlók elé, és ezzel is visszaverve az ellenséges csapatokat. Oroszlánszívű Richárd király a harmadik keresztes hadjáratban szintén bevetette ezt a „méhfegyvert”: a szaracénok ellen méhkaptárakat katapultált.
Bizonyos történelmi források arról is beszámoltak, hogy 1289 ben Németújvárnál a magyarok is használtak a támadó osztrákok ellen méheket az ostrom során, a várfalról az ellenségre hajítva.
Pata páncélkesztyűs kard
A pata kard, más néven dandpatta, a híres indiai katar tőr továbbfejlesztett változata: egy acélkesztyűből nyúlik ki a hosszú penge, így védi a harcos kezét és alkarját. A Mughal Birodalom idején terjedt el, és főleg a maratha harcosok viselték, és csak hozzáértő, elit harcosok tudták hatékonyan használni, akár két kézen is. A pata különösen hatékonynak bizonyult a lovasság ellen, hiszen hosszú pengéjével a lovasokat és a lovakat is el lehetett érni. A fegyvert gyakran kombinálták dárdával vagy baltával, így csak képzett harcosok viselhették.

Páncélkesztyűbe épített indiai pata kard a Mughal-korból Higgins Armory Museum, Massachusetts; Wikimedia Commons
A „Macuahuitl”, az azték láncfűrész
Nemcsak Európában születtek különös harci eszközök, a világ másik felén közép-amerikai civilizációk is megalkották a maguk egyedi és félelmetes fegyvereit. Az egyik legkülönlegesebb ilyen eszköz a macuahuitl, amely inkább hasonlított egy ősi láncfűrészre, mint egy hagyományos kardra. Pengéje borotvaéles obszidiánból készült, amiről a spanyol konkvisztádorok is rémülettel számoltak be, hogy ez a fából készült „kard” egy jól irányzott csapással képes volt levágni egy ló fejét.

Macuahuitl-replika egy mexikói múzeumban. Fotó: Thelmadatter / Wikimedia Commons
Ez is érdekelhet középkori történelem témában:
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Mintegy félszáz autót tört fel Bécsben és környékén egy 14 éves magyar fiú
A repülés ihlette: Új hotel nyílik a debreceni repülőtérnél!
Forgalmi káoszra kell készülni a fővárosban a Budapest Büszkeség rendezvény miatt: Így változik a közlekedés a mai napon
A Google-effektus: így torzítja el az internet az emberi memóriát
Egész Budapestet eltüntetné egy atombomba – ijesztő interaktív térkép került elő
Szabadságharcra invitálnak szélsőségesek fehér, keresztény, hetero férfiakat és nőket: megvédi a rendőrség a Budapest Pride-ot?