Megfejtették a vízvezetékben talált idegenkoponya rejtélyét
Honnan származhat a furcsa koponya, ami akár 900 éves is lehet?
A múlt hónapban Argentínában egy vízvezeték beszerelése közben a munkások egy legalább 700 évvel ezelőtt eltemetett gyermek koponyájára bukkantak. A régészeti felfedezés azonban rengeteg kérdést felvetett: a koponya aszimmetrikus volt, és földönkívüliekkel hasonlították össze.
A vizsgálat során viszont kiderült, hogy sokkal kevésbé érdekes a magyarázat: a fej hátulján lévő laposodás egyszerűen a fejformálás kulturális gyakorlatának eredménye, mondta Cristian Sebastián Melián, az argentin Catamarca Tartományi Antropológiai Igazgatóságának vezetője a Live Science-nek küldött e-mailben.
Sok mindent rejtett a föld
Képernyőkép: Live Science Instagram
Az Argentína északnyugati részén fekvő San Fernando del Valle de Catamarca városában a régészek az infrastrukturális beruházás során készített gödröket vizsgálták. Összetört és megégett láma maradványokat találtak, valamint egy kerámiaedényt, amely az 1430 és 1530 közötti ottani inka megszállásból származó kerámiára volt jellemző – mondta Melián.
A 3-4 éves gyermek koponyáját május 27-én azonban néhány méterrel arrébb találták meg a csontváz többi részével együtt, amelyet magzati pózban helyeztek a sírba. Bár a gyermeknek nem voltak sírmellékletei, a földben talált kerámiatöredékek arra engedtek következtetni, hogy a halál ideje 1100 és 1300 között lehetett.
A régészek nem láttak semmilyen sérülést a gyermek csontvázán, de észrevették a „kifejezett kulturális koponyaváltozást, a ferdén táblás típusú koponyát” – mondta Melián.
A koponyamódosítás gyakori volt a korban
A fejformálás, vagyis a koponyamódosítás gyakorlata több ezer évre nyúlik vissza, és a világ minden részén megtalálható, írja a Britannica. A fej lelapítását számos észak-, közép- és dél-amerikai indián törzs gyakorolta, különösen az európai gyarmatosítás előtt. Ezt leggyakrabban úgy végezték, hogy a csecsemőt egy olyan bölcsőtáblában rögzítették, amelynek a homlokára egy mozgatható fedelet helyeztek; a fedelet gyengéden és egyenletesen alkalmazva a gyermek homlokának megnyúlását eredményezte.
Míg egyes kultúrák a csecsemő feje köré tekert, hosszúkás formát adó szövetdarabokat használtak, addig mások a csecsemő fejének elülső vagy hátsó részére párnázást alkalmaztak, hogy laposabb formát hozzanak létre. Napjainkban is előfordul, hogy orvosi céllal speciális sisakot alkalmazhatnak, hogy biztosítsák a baba fejének kerek, szimmetrikus fejlődését.
A San Fernandóban talált gyermek fejformáját valószínűleg párnázással alakították ki, hogy elősegítsék a „ferde lapos” formát. A koponya elülső és hátsó részén lapos vagy lejtős. Ez a gyakorlat a fej oldalainak kiszélesedését és kidudorodását okozhatja.
Az ősi fejformálás legtöbb szakértője egyetért abban, hogy a gyakorlatnak kevés káros hatása volt, vagy egyáltalán nem volt negatív egészségügyi következménye. Ehelyett a szakértők szerint a gyakorlat a társadalmi identitáshoz vagy a gyermeknevelési preferenciákhoz kapcsolódott.
Jelenleg a Tartományi Antropológiai Igazgatóság csontvázgyűjteményében több mint 100, ókori emberektől származó koponya található, mondta Melián, és a fejformálás bizonyítékai rendkívül gyakoriak. „Körülbelül 90%-uk koponyája felegyenesedett vagy ferde, lapos alakú” – tette hozzá.
Ez is érdekelhet:
itt tudod támogatni az oldalunkat
