Nincs visszaút: a parajdi sóbánya nem nyílik meg többé

A parajdi sóbánya nem csupán egy látványosság volt a Székelyföld szívében, hanem gazdasági és kulturális központ is. Azonban májusban egy természeti katasztrófa örökre megváltoztatta ezt a képet. A heves esőzések következtében a Korond-patak megduzzadt, és a víz betört a bányába, miután az azt védő geofólia megrepedt. Azóta a bánya teljes egészében lezárásra került.

A kár mértéke óriási: becslések szerint körülbelül hétmillió köbméter víz öntötte el a föld alatti járatokat – ez nagyjából tizenöt évnyi sótermelés feloldódását jelenti. Az érintettek szerint a parajdi sóbánya olyan formában, ahogy azt korábban ismertük, soha nem fog újra megnyílni.

Gazdasági katasztrófa: idegenforgalmi és közösségi veszteségek

Az Index szerint a turisztikai részleg évente körülbelül 10 millió eurós forgalmat generált, amely jelentős részben a helyi lakosoknak biztosított megélhetést. Kétezer vendégfogadó működött a településen, többnyire családi házakban kialakítva, most azonban ezek üresen állnak, bevétel nélkül. A bezárás nem csak gazdasági értelemben tragédia, hanem társadalmi szinten is komoly sebeket ejtett. A közösség hosszú távra tervezett a bányával, és most hirtelen szembesült a ténnyel, hogy sem a termelés, sem a látogatók visszatérése nem garantált.

Kép: jeffwarder/ Wikimedia Commons

Elmaradt felelősségvállalás

A kérdés, ami sokakat foglalkoztat: ki tehető felelőssé a történtekért? A Bálványosi Szabadegyetem egyik panelbeszélgetésében Geréb László megyei önkormányzati képviselő és Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Szövetség elnöke próbáltak választ adni. Mindketten súlyos állami mulasztásokról beszéltek. Geréb szerint a bánya sorsa az állam felelőssége, amely nem tett eleget az értékmegőrzésre vonatkozó kötelezettségeinek. A képviselő szerint a hűtlen kezelés gyanúja is felmerül, hiszen az állam volt megbízva a bánya működtetésével. Zakariás hozzátette: nemcsak a bányavállalat, de a vízügy, sőt az egész állam hibázott. A helyi közösség ugyan kényelmes volt, de nem ők a felelősek – inkább bíztak abban, hogy a szakemberek és döntéshozók elvégzik a feladatukat.

Kép: Wikimédia/ Christo

A helyiek évek óta hallgattak a problémákról, de nem rosszindulatból, érvelt Geréb. A múltban, amikor kisebb beázásokról nyíltan beszéltek, csökkent a turistaforgalom, így a közösség inkább úgy döntött, nem kockáztatja a megélhetését. A jóhiszemű hallgatás mögött az a remény húzódott meg, hogy a fenntartók teszik a dolgukat. A bánya alkalmazottai, akik a legközelebbről láthatták a helyzet súlyosságát, hivatalosan nem szólalhattak meg – állítólag a bányavállalat tiltotta meg nekik, hogy a nyilvánosság elé álljanak. Így sok információ sosem jutott el a közvéleményhez időben.

Egy korszak vége, mi következik Parajdon?

Bár voltak tervek a bánya élettartamának meghosszabbítására, ezek mostanra irrelevánssá váltak. A sókitermelés jelen formájában megszűnt, és jelenleg az sem biztos, hogy egy új bánya nyitása technikailag vagy gazdaságilag kivitelezhető-e. A turisztikai alternatívák – például kalandparkok vagy rendezvényhelyszínek – csak szezonálisan működnének, ami nem pótolja a kiesett éves forgalmat. A gyógyászati rész újranyitása ugyan szóba került, de ez évek kérdése lehet, és rengeteg befektetést igényelne. Zakariás Zoltán hangsúlyozta: ha nem sikerül új, valóban vonzó turisztikai koncepciót találni, az egykori sóbányára épült vendéglátóipari rendszer teljesen összeomolhat.

Parajd sóbányája Székelyföld egyik legismertebb attrakciója volt, ahol a különleges mikroklíma gyógyhatásait évente több százezren élvezték – légúti betegségek, asztma és más panaszok kezelésére is használták a föld alatti pihenőtereket. A mostani állapot azonban ennek a korszaknak végét jelenti. Bár a Korond-patak vizét mára más irányba vezették, a bánya gyakorlatilag menthetetlen. A kérdés már nem az, hogy vissza lehet-e hozni a régi állapotokat – hanem az, hogy mi léphet a helyére, és hogyan lehet újra értelmet adni egy közösség turizmusból élő hétköznapjainak.

A Tusványoson elhangzott felszólalások szerint legalább egy dolog világos: a felelősséget nem lehet a helyiekre hárítani. Állami szinten kell válaszokat találni, és a jövőt újra kell gondolni – különben nemcsak egy sóbánya, hanem egy egész település veszíti el a jövőképét. Ahogy a parajdiak is fogalmaztak: nem a remény halt meg – de a jelenlegi helyzetben csak valódi tervek és következetes döntések hozhatnak új életet a sóval átitatott föld alá.

Érdemes elolvasni:

• Egy másik erdélyi helyszínen is bekövetkezhet a parajdi sóbányáéhoz hasonló tragédia
• Parajd tragédiája miatt súlyos környezeti katasztrófa fenyegeti Magyarországot is