Amikor ma a házasságra gondolunk, elsősorban a szerelem és a társ iránti vágy jut eszünkbe. Az ókorban azonban a frigy sokkal inkább politikai, gazdasági vagy dinasztikus érdekeket szolgált. Az ókori Egyiptomban különösen szembeötlő példa erre a testvérházasságok gyakorlata, amely a királyi családok életének meghatározó része volt.
Miért vették feleségül a fáraók a saját nővéreiket?
Az egyiptomi uralkodók számára a testvérházasság nem volt sem botrányos, sem tiltott. Épp ellenkezőleg: a dinasztia stabilitását, valamint a fáraó isteni státuszát erősítette. A gyakorlat a legismertebb isteni pár, Ozirisz és Ízisz kapcsolatát tükrözte, akik testvérként és házastársként a termékenységet, a jólétet és a kozmikus egyensúlyt testesítették meg.
A fáraók ezzel a példával igazolták hatalmukat: a nővérrel kötött frigy „tiszta” vérvonalat biztosított, és fenntartotta a Ma’at-ot, vagyis a világrend isteni harmóniáját. Nem ritkán előfordult, hogy a fáraó féltestvérét vagy akár saját lányát vette feleségül, hogy megőrizze a család isteni erejét.
Egyébként nem volt egyedi ez a mai fejjel nagyon furcsának, vagy visszataszítónak vélt szokás, hiszen köztudott, hogy a Habsburgok politikai hatalmukat a rokoni házasságok révén erősítették, a beltenyésztettség fokozatosan gyengítette magát a családot.
A mítoszok szent frigyei
A testvérházasság gondolata nem csak Egyiptomban jelent meg. Sok mitológiában ismert a Hieros Gamos, azaz „szent házasság”, amikor istenek testvérként és házastársként egyesülnek. Az egyiptomi vallásban a legismertebb példa Ozirisz és Ízisz kapcsolata, akiknek fia, Hórusz a fáraói hatalom megtestesítője lett. A fáraók ezért követték az isteni mintát.
A piramisok korától Tutanhamonig
Már az Óbirodalomból is maradtak fenn példák testvérházasságokra. Kheopsz, a nagy piramis építtetője, valószínűleg féltestvérét vette feleségül, míg Menkauré – a kisebb gízai piramis építője – teljes nővérét, Khamerernebtyt választotta hitveséül.
Az Újbirodalom idején, amely Egyiptom fénykorát jelentette, a testvérházasságok még gyakoribbá váltak. A XVIII. dinasztia szinte minden uralkodója nővérével vagy féltestvérével házasodott. A legismertebb eset Tutanhamon és Ankheszenamun házassága, akik teljes testvérek lehettek. A genetikai vizsgálatok szerint a belterjes kapcsolatok következtében gyakoriak voltak a vetélések és az öröklődő betegségek, ami végül a dinasztia kihalásához vezetett.
A Ptolemaioszok „családi hagyománya”
Nagy Sándor hódításai után Egyiptom görög uralom alá került, és a Ptolemaiosz-dinasztia átvette a helyi szokásokat. Ptolemaiosz II. például nővérét, Arsinoét vette feleségül, és a dinasztia szinte minden uralkodója követte a példáját. Az utolsó fáraó, VII. Kleopátra szintén két öccséhez ment hozzá, mielőtt Julius Caesarral és Marcus Antoniusszal kötött szövetséget.
Miért volt fontos a testvérházasság Egyiptom?
A történészek több magyarázatot adnak:
-
Vallási ok: az isteni példát követve a fáraók szent legitimitást nyertek.
-
Vérvonal tisztasága: biztosították a királyi vérvonal „érintetlenségét.”
-
Gyakorlati érdekek: a családi vagyon és hatalom nem került idegen kezekbe.
Összeségében elmondható, hogy míg a mai társadalmakban a vérrokonok közötti kapcsolat szigorúan tiltott, az egyiptomiak számára a testvérházasság nemcsak elfogadott volt, hanem a hatalom és a vallás alapját jelentette. Számukra a fáraó istenként állt a nép élén, így sem erkölcsi, sem genetikai aggályok nem kérdőjelezték meg a gyakorlatot, írja a The Collector.
Olvass nálunk még több cikket ebben a témában: Egyiptom
Ez is érdekes:
A gízai nagy piramist egy elveszett civilizáció építette 12 ezer évvel ezelőtt?
Hátborzongató egyiptomi felfedezés: így gyalázták meg a halottakat az ókorban
Forrás: