Egy magányos, eladósodott feltalálónak már nem volt vesztenivalója, amikor olyan tettet hajtott végre, amely az egész országot megrázta.
A bukott feltaláló útja a vonatrobbantás felé
1931-ben Matuska Szilveszter neve bejárta Európát egy vasúti merénylet miatt, amely sokáig a kor legmegdöbbentőbb bűntetteként élt a köztudatban. Matuska ekkor Bécsben élt, és a merényletet megelőző években több sikertelen vállalkozási kísérlet után különféle találmányokkal próbálta megvetni a lábát.
Egyik ötlete egy lassú víz által hajtott turbina volt, amellyel elektromos áramot lehetett előállítani. Dolgozott egy vasúti jelzőkészüléken is, amely a mozdonyvezetőt már messziről figyelmeztette volna, ha akadály került a sínekre. Kifejlesztett egy gázelzáró szerkezetet is, amely csak akkor engedte volna ki a csőben lévő gázt, ha az már égett – ezt „Orlisó” néven jegyezték be a találmányi hivatalban.
Ezekkel a szabadalmakkal próbált menekülni az egyre súlyosbodó anyagi gondok elől. A találmányok azonban nem hozták meg a várt sikert, és Matuska lassan a csőd szélére sodródott. Egyes életrajzírók szerint ekkor kezdett el megszállottan foglalkozni azzal, hogyan „rázza fel” a világot – ez a téveszme vezethetett végül a biatorbágyi merénylethez.
Egy tragikus éjszaka
1931. szeptember 13-án, éjfél után alig húsz perccel történt a biatorbágyi merénylet, ami sokáig a magyar történelem egyik legismertebb és legvitatottabb tragédiája maradt. Matuska Szilveszter, egy Bécsben élő férfi pokolgéppel robbantotta fel a biatorbágyi vasúti viaduktot épp akkor, amikor a Bécs felé tartó nemzetközi gyorsvonat áthaladt rajta.
A robbanás következtében a vonat vezető mozdonyával és néhány vagonjával lezuhant a völgybe. A tragédiában 17 ember vesztette életét, és további 22-en megsebesültek. A tettes a helyszínen hagyott egy levelet is, melyben így fogalmazott:
„Munkások, nincsen jogotok, hát majd mi kieszközöljük a kapitalistákkal szemben…”
Ez az üzenet máig sok kérdést vet fel arról, mi vezérelte Matuskát és miért pont ilyen módon követte el tettét.
A robbantás, ami megrázta Magyarországot
Matuska korábban is kísérletezett robbantásokkal. A bécsi tárgyalásán kiderült, hogy Bajorországban, Ansbach környékén már megpróbált vonatok ellen támadást elkövetni, de ezek nem jártak sikerrel..
A biatorbágyi merénylethez használt robbanószer az úgynevezett ekrazit volt, amely katonai robbanószernek számított akkoriban, és mintegy 1,5–2 kilogrammot használt fel a viadukt megrongálására. A robbanószert Matuska jóval előre gondosan megtervezve készítette elő a helyszínen, és a detonáció egy elektromos gyújtómechanizmus segítségével történt, amely a vonat áthaladásának nyomására aktiválódott.
A merénylet következményei
A biatorbágyi robbantás nem csak 22 ember életét követelte, de politikai földrengést is okozott. Károlyi Gyula kormánya a tetteseket és a háttért megpróbálta kommunista összeesküvésként beállítani, ami ürügyként szolgálhatott a statárium bevezetéséhez és az illegális pártok elleni hajtóvadászathoz.
Matuska Szilveszter későbbi vallomásaiban hol politikai indítékokat, hol isteni sugallatot emlegetett, de tette valódi oka soha nem derült ki. A tárgyalások során elmebetegséget próbált színlelni, és sokak szemében valóban az is maradt. Ausztriában enyhébb ítéletet kapott, Magyarországon azonban halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélték, büntetését a váci fegyházban töltötte. 1944 végén, a front közeledtekor megszökött – innen kezdve nyoma veszett.
Több film és irodalmi alkotás is foglalkozott az üggyel, mert bár a tett látszólag csak egy technikai bűncselekmény, mögötte a korszak társadalmi feszültségei és titkos motivációi is ott rejtőzhettek.
Forrás: