A második világháborút követően számos náci háborús bűnös menekült az igazságszolgáltatás elől, sokan közülük Ausztráliában leltek menedékre. A 80-as években egy különleges nyomozóegység vállalkozott rá, hogy törvény elé állítja őket, ám kitartó munkájuk ellenére viszonylag kevés igazi sikert könyvelhettek el.
Az elmúlt években sajnos többször volt rá példa Ausztráliában, hogy feketébe öltözött, maszkos neonácik vonultak az utcákon, ráadásul olyannyira megszaporodtak az ilyen esetek, hogy 2023-ban szigorú törvényeket vezettek be az országban a náci jelképek betiltására vonatkozóan.
A száz évvel ezelőtt felemelkedett fasizmus nyomai tehát ma is ott élnek a déli félteke városaiban – miközben talán sokak fejében egyre homályosabb, mit is jelent valójában ez az ideológia. A rengeteg dermesztő történet viszont, mely ezekből az időkből származik, könnyen felidézheti a borzalmakat – írja a The Conversation.
Hogyan menekülhettek el a háborús bűnösök?
A második világháború végén Európa romokban hevert, a náci rezsim ámokfutása pedig milliók életét követelte. Bár rengetegen feleltek végül szörnyű tetteikért, az egykori tisztek egy jelentős része a világszerte fennálló káoszt kihasználva el tudott menekülni – sokan épp a távoli Ausztráliában találtak menedékre.
A hidegháború idején pedig a kommunizmustól való félelem olyan mértékben uralta meg a nyugati politikát és a köznapi gondolkodást, hogy a volt nácik gyakran csak a „kisebb rossznak” számítottak, így a volt SS-tisztek és kollaboránsok észrevétlenül élhették új életüket, új személyként. Némelyikük tanár, kereskedő, vagy hivatalnok lett, ám akadt olyan is, aki az ausztrál titkosszolgálat, az ASIO ügynökévé vált.
Csak a 80-as években indult el a nyomozás
Egészen a nyolcvanas évekig kellett várni komolyabb fordulatra az ügyben, amikor egy Mark Aarons nevű újságíró elkezdett komolyabban nyomozni az Ausztráliában menedéket lelt náci háborús bűnösök után. Eredményei kapcsán rádióműsort is indított, mely idővel felkeltette a kormány figyelmét is. Végül 1987-ben Bob Hawke miniszterelnök támogatásával létrejött egy különleges nyomozóegység, melynek tagjai igencsak küzdelmes kutatásba kezdtek az ügy kapcsán addig már addig felfedett információkra építve.
A nyomozás a világ számos tájára elvezette őket. Beszéltek horvát bírákkal, találkoztak magasrangú orosz tisztviselőkkel, emellett számos nyelven hallgattak meg tanúvallomásokat, és meglátogatták az egykori áldozatok családtagjait is. Eredeti SS-dokumentumok is előkerültek a kutatás során, Richard Wright régész vezetésével pedig pedig több, mint 500 testet tártak fel a szernyiki tömegsírból, többségében nők és gyermekek maradványait.
Munkájukat viszont az ausztrál bírói és igazságszolgáltatási rendszer működésének lassúsága mellett az egykori nácik alapossága is nehezítette. Sokan ugyanis elképesztően részletes háttértörténetet alkottak új személyazonosságuknak, és minden nehézség nélkül olvadtak be az ország társadalmába.
Mérsékelt sikert értek el
A hosszas, alapos kutatások során fény derült rá, hogy több száz volt náci élhetett Ausztráliában – köztük olyanok, akik tömeggyilkosságokban, deportálásokban, kínzásokban vettek részt.
Az egység működése során összesen 841 ügyet vizsgált ki, melyből viszont mindösszesen három jutott el a bíróságig, és csak négyet javasoltak vádemelésre. A többi esetben a gyanúsítottak nagy része a nyomozás idején vagy halott volt, vagy már egy másik országban elítélték őket, sok esetben pedig nem sikerült elegendő bizonyítékot találni ellenük.
A mérsékelt siker következtében a munka végül félbeszakadt, a kilencvenes évek közepén az ausztrál kormány megszüntette a különleges nyomozóegységet. Paul Keating miniszterelnök ráadásul nem sokkal azelőtt vonta meg a csoporttól a támogatást, mielőtt a legfontosabb gyanúsított ellen megtörténhetett volna a vádemelés.
Mark Aarons szerint – aki Graham Blewitt-tel közösen Nazis in Australia: The Special Investigations Unit, 1987–1994 címmel írt könyvet az egység munkájáról – Ausztrália megmutatta, hogy hajlandó szembenézni a múltban rejlő bűnökkel és magukkal a bűnösökkel, akik számára egyértelművé vált, hogy nem találhatnak valódi menedéket a tetteik elől.
Ez is érdekelhet:
- A náci holdbázistól a kamu holdraszállásig: mutatjuk a legőrültebb elméleteket
- Hitler eredetileg beépített ügynökként került a későbbi náci pártba
Forrás: