Egy nemzetközi kutatócsoport az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) vezetésével sikeresen azonosította Árpád-házi Béla macsói herceg maradványait, akit 1272-ben brutálisan meggyilkoltak a Margit-szigeten. A felfedezés egy több mint százéves történelmi és régészeti kérdést old meg, és példátlan részletességgel tárja fel a herceg életét, származását és halálának körülményeit.
Egy 13. századi politikai gyilkosság története
Béla herceg IV. Béla király, valamint a bizánci császári családból származó Laszkarisz Mária unokája volt. A fiatal herceg a 13. század második felében jelentős szerepet játszott a magyar belpolitikai küzdelmekben, ám 1272 novemberében, a Margit-szigeten összehívott tanácskozásra hivatkozva, Kőszegi Henrik és társai halálos csapdát állítottak neki. A korabeli krónikák szerint a támadók kegyetlenül lemészárolták a fegyvertelen herceget – írja az ELTE a tanulmány alapján.
A tragikus esemény után testét nővére, Margit és unokahúga, Erzsébet gyűjtötték össze, és a Margit-szigeti domonkos kolostor sekrestyéjében helyezték örök nyugalomra.
Egy százéves lelet újra életre kel
1915-ben, a kolostor feltárása során egy fiatal férfi maradványait találták meg. Az áldozatról feltételezték, hogy erőszakos halált szenvedett. Már akkoriban gyanították, hogy a meggyilkolt Béla hercegé lehet, de teljesen biztosak csak most, több mint egy évszázaddal később lehetünk.
A csontokat a világháború idején elveszettnek hitték, mígnem 2018-ban előkerültek a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményéből, míg a koponya az ELTE Embertani Tanszékén bukkant fel. Ekkor indult el Hajdu Tamás vezetésével az a nemzetközi kutatási projekt, amely azóta világszínvonalú tudományos eredményeket hozott.
A tudomány válaszai: genetika, antropológia és történelem találkozása
A kutatás során a csontok radiokarbonos kormeghatározása, izotópos vizsgálata, fogkőelemzése és genetikai azonosítása is megtörtént. Az eredmények szerint a férfi húszas évei elején járt, és étrendje a középkori arisztokráciára jellemző, fehérjében gazdag volt. A fogkőben megmaradt mikrofosszíliák alapján búzából és árpából készült ételeket – például főtt búzadarát és sült kenyeret – fogyasztott.
A stronciumizotópos elemzések kimutatták, hogy a herceg gyermekkorát valószínűleg a mai Horvátország és Szerbia területén, a történelmi Macsó bánságban töltötte, majd később került a mai Budapest környékére.
A genetikai vizsgálatok megerősítették: a csontváz valóban IV. Béla király unokájáé, és az apai vonalon a skandináv eredetű Rurik-dinasztiához tartozott. Ezzel Béla macsói herceg az első olyan Árpád-házi leszármazott III. Béla után, akinek személyazonosságát genetikai bizonyítékokkal is sikerült igazolni.
Brutális támadás három merénylőtől
A csontvázon 26 halálos sérülést azonosítottak, köztük kilencet a koponyán. A sérülések elhelyezkedése és jellege alapján a kutatók három támadó összehangolt akcióját rekonstruálták: a herceget két irányból szablyával és hosszúkarddal támadták, majd amikor a földre zuhant, újabb csapásokat mértek fejére és arcára.
A merénylet intenzitása arra utal, hogy az elkövetők nem pusztán hidegvérrel hajtották végre tettüket – az erőszak mértéke személyes indulatokat, dühöt vagy gyűlöletet is sejtet.
Egy történelmi rejtély lezárása
A kutatás eredményei a Forensic Science International: Genetics című nemzetközi folyóiratban jelentek meg (a fenti linken 2025. december 25. előtt ingyenesen megtekinthető a teljes tanulmány). Az ELTE kutatóinak munkája nemcsak egy középkori politikai gyilkosságot tárt fel példátlan részletességgel, hanem bizonyította, hogy a modern tudomány képes több évszázados történelmi rejtélyeket is megoldani.
Forrás: