A magyar egészségügyben évek óta jelen lévő szakemberhiány mostanra olyan méreteket ért el, hogy miközben túlzsúfoltak a kórházak egyes osztályokon több kórterem is hónapok óta zárva van.
A Direkt36 friss oknyomozó cikke szerint nem egyszerűen átmeneti kapacitáscsökkenésről van szó, hanem egy lassú, de tartós leépülésről, amelynek következményei a betegek számára naponta kézzelfoghatók.
Üres ágyak és túlterhelt sürgősségik
A történet egyik legszemléletesebb példája egy 68 éves férfi, János esete. Miután mélyvénás trombózis gyanújával a Szent Imre kórház sürgősségijére ment, a saját kempingágyán aludt végig az éjszakán a folyosón. Ahogy a Direkt36-nak mesélte: „Borzasztó sokan voltak, a földön is ültek, feküdtek betegek”. Az intézményben gyakori, hogy 20–25 fekvőbeteg torlódik fel egyszerre a sürgősségin, mert egyszerűen máshol már nincs szabad hely.
A hivatalos számok szerint a Szent Imrében 541 aktív ágy van, de átlagosan 70 teljesen üres, azaz hónapok óta nem használt kórházi ágyként szerepel. A Direkt36 munkatársai pedig saját szemükkel látták a bezárt kórtermeket, az egyik belgyógyászati szinten tizenhat ajtó állt zárva.
„Az elrendelt túlóra nélkül az összes belgyógyászati osztályt be kéne zárni”.– nyilatkozta egy ott dolgozó ápoló.
Országos szinten sem sokkal jobb a helyzet, a NEAK adatai szerint az ágyak 8,45 százaléka, Budapesten pedig több mint 11 százaléka szünetel tartósan. A Péterfy Sándor utcai kórház belgyógyászatán tavaly a 212 ágyból 105-öt kivettek a rendszerből, miközben a megmaradó helyek kihasználtsága 94 százalékra nőtt. Egy ott dolgozó orvos így fogalmazott: „Ugyanúgy gyomorgörccsel megyek be, hogy tudom-e hova tenni a betegeket”.
Súlyos szakemberhiány
A probléma egyik fő oka a súlyos szakdolgozóhiány. A Direkt36-nak nyilatkozó források szerint hiába lenne elegendő orvos a kórházakban, ha nincs ápoló, műtőssegéd vagy a posztoperatív betegek ellátásához szükséges személyzet, a rendszer működése akadozik.
Ez a hiány közvetlenül befolyásolja az ágyak kihasználtságát is. Sok kórterem fizikailag rendelkezésre áll, de a megfelelő személyzet nélkül nem lehet őket működtetni, ezért a betegek gyakran a sürgősségi folyosókon várakoznak, miközben az ágyak üresen állnak.
A Magyar Szakdolgozói Kamara elnöke szerint jelenleg 14 ezer, a szakállamtitkár szerint inkább 20 ezer ápoló hiányzik az országban.
Ennek következményeként a kórházak sokszor kénytelenek átszervezni a műtéti és fekvőbeteg-ellátási kapacitásokat, a túlórák száma folyamatosan nő, és az intézmények egyes osztályai ideiglenesen bezárnak. Nemzetközi összehasonlításban is szembetűnő a lemaradás: Magyarországon 5 ápoló jut ezer lakosra, miközben az EU-átlag 9.
A tavalyi béremelés kevés a munkaerő megtartásához
2024-ben ugyan a magyar egészségügyi szakdolgozók bére 20 százalékkal emelkedett, így az átlagos bruttó fizetés elérte a 650–670 ezer forintot havonta, de ez a béremelés önmagában nem bizonyult elegendőnek a munkaerő megtartására.
Továbbra is jelentős a regionális bérkülönbség, a túlterheltség és a bizonytalan munkakörnyezet pedig inkább a külföldi álláslehetőségek felé ösztönzi a szakdolgozókat. Ausztriában például a Nurses4Vienna program keretében a kezdő regisztrált nővérek bruttó bére 3 453 euró/hó, 14 havi kifizetéssel, míg a GO Austria vagy az Austrify toborzási ajánlatai alapján egy kezdő diplomás ápoló bruttó 3 376 eurót vihet haza.
A munkakörnyezet legalább olyan fontos, mint a bér
A bérkülönbség mellett az osztrák rendszerben a munkakörnyezet is vonzóbb. A diplomás ápolók feladatai jobban illeszkednek a végzettségükhöz, a munkaidő tervezhetőbb, a túlórák ritkábbak, és a felszereltség is stabilabb. Emellett a külföldi programok gyakran nyelvi és lakhatási támogatást is kínálnak, ami tovább növeli a külföldi munkavállalás vonzerejét.
Magyarországon ezzel szemben a szakdolgozók gyakran túlterhelt körülmények között dolgoznak, és a 2024-es béremelés ellenére is sokan érzik úgy, hogy anyagilag és munkakörülményeik szempontjából versenyképesebb lehetőségeket találhatnak a határon túl.
Forrás: