Egy olaszországi barlang mélyén talált láb- és mancsnyomok arról tanúskodnak, hogy az emberek és a kutyák közötti kapcsolat már több évezreddel ezelőtt is olyannyira szoros lehetett, mint napjainkban. Ez az eddigi legkorábbi bizonyítéka a háziasított négylábúak közvetlen jelenlétének az ember oldalán.
Gyakran szokás mondani, hogy a kutya az ember legjobb barátja, ám úgy látszik, ez már több, mint tízezer évvel ezelőtt is így volt. Az északnyugat-olaszországi Grotta della Bàsura barlang mélyén kutatók ugyanis olyan láb- és mancsnyomokra találtak, melyek új megvilágításba helyezik az ember és az említett állatok közötti kapocs eredetét, írja az IFLScience.
A 14 400 éves nyomok a világ legrégebbi közvetlen bizonyítékai lehetnek annak, hogy emberek már egészen az őskor óta együtt élnek a háziasított négylábúakkal. A felfedezés azért különösen jelentős, mert nem csupán a kutyák jelenlétét igazolja, hanem egy közösen végzett tevékenységről is képet ad.
Hatalmas termetű kutyáról lehet szó
A barlangban összesen 25 kanida mancsnyomot azonosítottak, amelyek sok esetben emberi lábnyomokkal fedik egymást. Ez az átfedés egyértelmű bizonyíték arra, hogy az ember és négylábú társa egyszerre járták be a barlangrendszert.
A nyomok elemzéséből egyetlen, nagytestű egyed képe rajzolódik ki: egy körülbelül 40 kilogrammos, vállmagasságában nagyjából 70 centiméteres, mintegy 108 centiméter hosszú felnőtt állat, amely szorosan az emberek nyomában haladt.
A kutatók nem tudják biztosan megállapítani, hogy külsejét tekintve inkább farkasra vagy valamelyik modern fajtára hasonlított-e, de az emberekhez való szoros kötődése alapján a valaha talált legkorábbi háziasított kutyának tekinthető.
Már korábban is találtak nyomokat ebből a korból
Az eddig ismert legrégebbi bizonyítékot a háziasításra a németországi Bonn-Oberkassel lelőhely szolgáltatta, ahol egy kutyaszerű állat csontjaira két, 14 200 éve elhunyt ember mellé temetve találtak rá.
Bár a genetikai vizsgálatok arra utalnak, hogy a háziasítás folyamata akár már 40 000 évvel korábban elkezdődhetett, a Grotta della Bàsura leletei jelentik az első olyan tényleges fizikai nyomokat, amelyek közvetlenül mesélnek az ember és állandó társának évezredekre visszanyúló együttműködéséről.
Állandó védelmet jelenthettek a korabeli kutyák
A kutatók szerint a kutya – melytől a talált mancsnyomok származnak –végigkísérte az emberi csoportot a barlang mélyére vezető útjukon, és valószínűleg nélkülözhetetlen segítséget jelentett a sötét, ismeretlen föld alatti térben való tájékozódásban.
A barlang környékéről származó fosszilis bizonyítékok arra utalnak, hogy a térségben medvék is rendkívül nagy számban éltek, így egy nagytermetű kutya jelenléte komoly védelmet nyújthatott az emberek számára. Ez különösen fontos lehetett annak fényében, hogy a lábnyomok között gyerekektől származók is előkerültek, akik fokozott veszélynek voltak kitéve.
Mindez arra utal, hogy a kutyák már a késő pleisztocén idején is megbízható társként szolgálták az embereket: segítették őket a veszélyes környezet feltérképezésében, és vélhetően védelmet nyújtottak a ragadozókkal szemben is.
Forrás: